Egy nap...talán jobb lesz

Csak néztem, ahogy párolog a bőrömből a személyiségem, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon meddig lesz elég az erőm. Fogtam a fejem, beletúrtam nedves hajamba és végig az járt a fejemben, hogy összeroppanok. Szinte megmagyarázhatatlanul reménytelen dolgok történnek velem és egyszerűen nem képes sem az agyam, sem a szívem arra, hogy feldolgozzon bármit is. Szétfeszít belülről az idegesség, és elvesztettem magam, darabokra hullottam.