Sors vs. szabad akarat

Azt hiszem, szeretnék nem hinni a Sorsban. Talán most azt hiszem, hogy hiszek benne, aztán kiderül, hogy mégsem. Sok dolog nagyon gyorsan változik. Szeretnék hinni abban, hogy én irányítom az életem, és hogy csak egyetlen dolog van, amit nem tudok a kezemben tartani: a Halál. Szóval ha olyan pillanatomban kapsz el, amikor épp nem hiszek a Sorsban, akkor is be kell vallanom, hogy bizonyos mértékig determinálva vagyunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor jön el a vég.
Van, hogy úgy érzem, mintha marionettbábuk lennénk, és csak rángatnák a zsinórjainkat a felsőbb hatalmak. Nem tudom megmagyarázni, hisz még nem definiáltam magamnak, hogy kik is azok a felsőbb hatalmak. Talán űrlények, akik reality show-nak teremtették a Földet, talán Isten, vagy talán mi mind egy óriási állat egy-egy sejtjei vagyunk és nem is sejtjük (hogy micsoda szóvicc pattant ki belőlem öntudatlanul is...) és a halottak az elhalt sejtek, akiket nem lehet megmenteni. Sokféle nézőpont létezik, én még egyiket sem érzem a magaménak. Ha épp hiszek a Sorsban (vagy vannak akik ezt Istennek nevezik, pedig számomra a Sors és Isten teljesen különbözőek, magam sem tudom, hogy miért, talán azért, mert szeretnék mindkettőben egyszerre hinni), akkor az olyankor van, amikor csak úgy sodródom az árral, és várom, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.
Talán a Sorsot csak felelősséghárítás gyanánt találtuk ki. Azért, hogy nyugodtan hagyatkozhassunk arra, hogy "A Sors akarta így" amikor épp hibát követtünk el, vagy nem volt erőnk küzdeni valamiért. Ez lehet egyfajta kibúvó, hogy ne kérhessük magunkat számon a félresikerült dolgot miatt. Vagy hogy ne szálljunk el magunktól, amikor valami nagyot alkotunk, vagy valamit sikerül összehoznunk. Bár mi emberek, miért ne szeretnénk dicsekedni? Úgyhogy az utóbbi gondolatom kicsit logikátlan lenne.
Szerintem az a fontos, hogy mindenképp higgy valamiben. A Sorsban, Istenben, a szerencsében, a véletlenekben, a mágiában, a tudományokban. Mindegy miben, csak higgy. És ha rátaláltál arra, amiben hinni tudsz, akkor ne kérdőjelezd meg azt. Mert a hit alappillére a BIZALOM.

Listák

A jövőre nézve készítettem egy listát, amin könyvsorozatok vannak, amiket mindenképpen el akarok olvasni. Nos, nézzük mik ezek:

• Gyűrűk ura trilógia: Szégyen, nem szégyen, én még nem olvastam és az az igazság, hogy érdekel, hogy milyen lehet könyvben, aminek a filmváltozatát annyian dicsérik.
• Harry Potter sorozat: Mindegyik kötetet olvastam, de tervezem, hogy egyszer elejétől a végéig elolvasom ismét.
• Narnia könyvek: Nem láttam még a filmet sem, de azért érdekel a dolog. Azt hiszem egyre többet vágyok a mesés elemekkel tarkított történetekre.
• True Blood sorozat: A "megfilmesített" verzióért odavagyok, és állítólag könyvben sokkal jobb az egész.
• Twilight saga: Ugyanaz a helyzet, ami a Harry Potternél. Ismét el akarom olvasni elejétől a végéig, egyhuzamban.
• Sherlock Holmes : Mind a négy kötet, valamint a különböző novelláskötetek mindegyike. Csak mert Robert Downey Jr megszerettette velem a különc nyomozót

Igazából azon gondolkoztam, hogy erre a nyár tök hasznos lett volna, de hát annyi más jó könyvet találtam, hogy esélytelen lett volna ennyi könyvsorozatot elolvasni.

És most lássunk egyéb könyveket, amiket mindenképp el akarok olvasni, de nem sorolhatók be a fenti kategóriába (bár lehet, hogy némelyikek összefüggnek, mivel egy írótól származnak, de mégsem tekinthetők sorozatnak):

• Jane Austen kötetek: Már próbálkoztam az Értelem és érzelemmel, de valahogy nem tudtam vele zöld ágra vergődni, ezért abba is hagytam. De nem halhatok meg anélkül, hogy olvasnám az Austen könyveket, szóval egyszer majd erőt veszek magamon, és adjadneki!
• Coelho összes könyve: Eddig csak kettőt olvastam, és egy harmadik várakozik szép nyugodtan az asztalomon már vagy egy hónapja. Ez a "kihívás" elég könnyen teljesíthető amúgy, nem úgy, mint az előbb említett könyvek. Coelho "olvastatja magát".
• Bronte nővérek összes műve: kettőt már kipipálhatok; a Jane Eyre-t és az Üvöltő szeleket, viszont a Jane Eyre-t olyan régen olvastam, hogy újraolvasásra szorul.
• Gabriel García Márquez - Száz év magány: Egy könyvet olvastam eddig az írótól (Bánatos kurváim emlékezete), de ez annyira híres könyv, hogy nem maradhat ki.
• Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés: csak úgy érdekel, hogy milyen lehet amikor egy egész könyvön keresztül gyötrődik a főhős.
• Victor Hugo - A nyomorultak: A szerény 1377 oldalával, 38oldalnyi jegyzetével és a 17 oldalas tartalomjegyzékével alaposan megrémísztett. De akkor is el fogom olvasni! Egyszer biztosan...
• Agatha Christie kötetek: Berni felkeltette az érdeklődésemet a krimiregények iránt és mivel még sosem olvastam kirimit, ezért érdekel.
• Virginia Woolf könyvek: Egy blogon olvastam először véleményeket a könyveiről, és felvettem a listámra. Ok? Az nincs.
• Szent Biblia: Lehet kicsit furcsa, de tényleg szeretném elolvasni. A vallás témába most nem mennék bele, de annyira érdekel az egész, hogy nagyon. Csak mindig megrémülök a hosszúságától.
• Szabó Magda könyvei: Mindig is érdekeltek a történetei, de valahogy sosem lyukadtam ki náluk. De egyszer mindegyiket sorra veszem
• Jules Verne - 80 nap alatt a föld körül: Mesében láttam csak eddig, de érdekel, hogy miből is alkották meg a meséket és a filmeket.
• gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj - Anna Karenina: Kihagyhatatlan. Erre csak ennyit.
• Kertész Imre - Sorstalanság: Egyszer már elkezdtem olvasni, de akkor abbahagytam, mert még túl fiatal voltam hozzá. De most már jöhet bátran.
• Anne Frank naplója: Egyik barátnőm kedvenc könyve és mivel mindig is érdekelt a zsidó téma, mindenképpen el akarom olvasni.
• Márai Sándor művei: Eddig még csak idézeteket olvastam tőle, de azok nagyon megtetszettek és innen jött az elhatározás, hogy a műveit is el fogom olvasni, hogy ne csak 5 sorokat ismerjek, hanem egész köteteket.
• Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége: Egyik tanárom ajánlotta és azóta a listámon van.
• Móricz Zsigmond - Rokonok: A film kapcsán figyeltem fel rá, és azóta el szeretném olvasni, de még eddig nem jött össze.

Most csak ennyi jut eszembe, de úgy érzem, hogy bővülhet még bőven a listám. Az a baj, hogy az utóbbi 2-3 évben a kötelezőkön kívül nem sokat olvastam. De most már ez változni fog, nem hagyom magam elpuhulni!

Hiszek abban, hogy...

Miért nem megy? Fogom a kezemben a tollat, leírom a mondat kezdetét, de nem tudom befejezni. Bennem van, de nem akar a felszínre törni. "Hiszek abban, hogy..." így kezdődik a mondat, de vár a befejezésre. Nem tudom mi van velem, teljesen kiürültem. Mintha kimosták volna jó erős hypóval az egész testemet. Az agyammal kezdték, s a szívemet hagyták a legvégére. De azt is sikerült kipuculniuk. Mi a franc van? Leírom, hogy miben hiszek, majd kitörlöm. Megfeneklettem, és nem tudok a felszínre jutni. Sehol sem jó. Csak valami hiperszuper álomvilágban. Sehol máshol.

furcsa

Furcsa, furcsa. Nem tudok írni. Megrekedtem. Valami eltorlaszolta a szívem kommunikációs csatornáját és én már nem vagyok a régi. Nem tudok semmit sem leírni. Se fiktív történetet, se az érzéseimet. Néha úgy érzem, hogy nincsenek is. Mintha lefagytam volna.
El kell mondanom, hogy kib*szottul hiányzik a pörgés.

paradox

Kérdem én: hogy lehet egy fagyi lángoló és sült? Ez nem paradoxon?