hétköznapi

Alkoholos, cigifüstös mámor. Nem fázol egy csöppet sem, pedig fújdogál a szél és egyre jobban esik az eső. Ki-be járkálsz, futkosol a tácparkett és a friss levegő között.
Aztán két napra rá 38-39 fokos láz. Nyáron. Érettségi afterparty, én így szeretlek!
Egy hét kilőve ebből a nyárból. De már jobban vagyok amúgy, csak a vasárnap és hétfő volt a nagyon rossz, a kedd meg egy kicsit. De most csütörtök van, és süt a nap és rövidnadrágban vagyok vééégre, és még fáj a torkom, de már nem annyira.
Kitaláltam, hogy mi lesz anya karácsonyi ajándéka. Júliusban. Kicsit túl sok időm van gondolkozni.
És ma végre megfejtettem a magyar népmesék zenéjét játszó family frosthoz hasonló mozgóáruskocsi szlogenjét, amit idióta kiscsajok visítoznak már hetek óta, és én rendszerint legszívesebben letéríteném a röppályájáról a kocsit.
"Süt a mama, süt a pék, egy kis sütit enni kék'. Süt a mama, süt a pék, egy kis sütit enni kék'. Túrós, mákos, mogyorós, jaj de finom, jaj de jóóó."
Agyhalál.