Beszélgetés a múlttal

-Bocsásson meg kedves, hogy is szólíthatom?
-Anettnek.
-Anett. Ááá, hát ez nagyon szép név.
-Óóó köszönöm szépen.
-Komolyan, ez egy gyönyörű szép név. Én pedig Gyuri vagyok.
-Igen, ezt már sikerült megtudnom.
-És magácska mindig ezzel a busszal jár?
-Sajnos nem. Szinte csak hétfőn. Pénteken azért nem jövök ezzel, mert túl sokan vannak rajta. A többi napon meg késő délutánig dolgom van.
-Nézzen csak ide!
(Odanézek)
-Hogy milyen szép szemei vannak magácskának!
-Köszönöm szépen, jajj de még el találok pirulni.
-Ne tessék pirulni, amit én mondok azt igazán mondom, nem csak úgy viccből. Mondtam is múltkor az édesapjának, hogy milyen szép kislánya van. Ő meg csak annyit mondott: "Bizony. Tessék csak megnézni az apját, arra ütött!"
-Igen igen, megy a vita a családban, hogy kitől örököltem a szépségemet és okosságomat.

Ilyen kedves szavakat rég kaptam. A délután korábbi szakaszában maximum annyit kaptam meg, hogy "Ajj...milyen gonosz vagy!" de bókot, azt semmit! Hogy megváltozott a világ? A helyesírás ellenőrző aláhúzza a magácska szót. Pedig régen ez milyen szokványos megnevezés volt...

haircut

Szabadság!

színház

Amikor nagyokat dobban a szíved fellépés előtt. Amikor elmúlik az addig érzett izgalom, s kilépsz a fénybe. Amikor semmi mással nem törődsz, csak a kiejtett szavakkal, a véghezvitt tettekkel, a mozdulataiddal. Amikor kizárod a külvilágot és csak arra koncentrálsz, akit játszol. Amikor egy színháznyi ember neked tapsol. Amikor meghajolsz és szívedet melegség járja át. Amikor a színpadról lejössz és a szíved még mindig majd' kiugrik a helyéről.

♥

Viani bölcsesség

...állítólag elsősorban azt találjuk szépnek, amit jól ismerünk. (...) helyesbítsünk: azt találjuk szépnek, ami már annyira közömbös a számunkra, hogy képesek vagyunk azt belelátni, amit csak akarunk.

Biztosan van olyan, aki nem bírja a boldogságot. Aki csak akkor érzi jól magát, ha szenved. Ami azt jelenti, hogy akkor boldog, ha szenved. Tehát mégiscsak boldog, és szeret is boldog lenni, az által, hogy szenved. Vagy aki nem bírja a boldogságot, mert már annyira boldog, azt hívjuk őrültnek?

Rájöttem, hogy nem tudok hosszan írni. Mire kibogoznám a gondolatfonalamat, addigra ugyanazzal a lendülettel bele is gabalyodom.

közhely

Hosszú másodpercekig rajta tartottam az ujjam a backspace-en. Kitöröltem az összes közhelyt, amit sikerült belesűrítenem 3-4 sorba. A zenéről akartam írni, meg hogy milyen jó kábítószer. Aztán rájöttem, hogy ezt már olyan sokan megállapították előttem is. És most oda jutottam, hogy bármit írok, már mindent leírtak előttem. Bármit gondolok, már mindent gondoltak előttem. Mégis... minden ember más, minden ember valami új.

amerikai álom

Hogy miért szeretem annyira a bugyuta tinisorozatokat? Fogalmam sincs, de némelyik annyira nem is bugyuta. Igazából jól esik őket nézni. Mert egy olyan világot tárnak elém, amilyenben én sosem fogok élni. Sosem lesz gyönyörűen csillogó, selymes hajam, sosem leszek szép, különleges. A suli leghelyesebb pasija sem fog felfigyelni rám (akiről persze időközben kiderül, hogy mégsem olyan érzéketlen és "nagymenő", és neki is vannak érzései). Pontosan tudom, hogy mindezek mihez tartoznak. Az AMERIKAI ÁLOMhoz. És lássuk be, ez itt nem Amerika, bármennyire is szeretnénk. Bármennyire is ragaszkodunk a Halloweenhoz, az idióta jelmezekhez, a muffinokhoz, a művigyorokhoz. Ez itt nem Amerika. Épp ezért sosem élhetjük át az amerikai álmot. De hogy őszinte legyek, már azt sem hiszem igazán, hogy az amerikaiak átélhetik ezt. Szóval mindez - a tinisorozatok, a mindig tökéletes emberek, akik még akkor is olyanok, mint valami görög istenek, amikor az éjszaka közepén felriasztják őket; a csillivilli mosolyok, a divatos ruhák, és az, hogy a történet vége mindig happy end és utána mindenki boldogan él míg meg nem hal - ez nem az amerikai álom jelenség. Ez sokkal inkább a HOLLYWOODI ÁLOM. Aminek aztán mi, szürke kis egerek pláne nem lehetünk részesei.

new

Új dolgokra van szükségem. Gyökeresen változtatnom kell, máskülönben elsüllyedek a saját életem nyújtotta unalommocsárban.