amerikai álom

Hogy miért szeretem annyira a bugyuta tinisorozatokat? Fogalmam sincs, de némelyik annyira nem is bugyuta. Igazából jól esik őket nézni. Mert egy olyan világot tárnak elém, amilyenben én sosem fogok élni. Sosem lesz gyönyörűen csillogó, selymes hajam, sosem leszek szép, különleges. A suli leghelyesebb pasija sem fog felfigyelni rám (akiről persze időközben kiderül, hogy mégsem olyan érzéketlen és "nagymenő", és neki is vannak érzései). Pontosan tudom, hogy mindezek mihez tartoznak. Az AMERIKAI ÁLOMhoz. És lássuk be, ez itt nem Amerika, bármennyire is szeretnénk. Bármennyire is ragaszkodunk a Halloweenhoz, az idióta jelmezekhez, a muffinokhoz, a művigyorokhoz. Ez itt nem Amerika. Épp ezért sosem élhetjük át az amerikai álmot. De hogy őszinte legyek, már azt sem hiszem igazán, hogy az amerikaiak átélhetik ezt. Szóval mindez - a tinisorozatok, a mindig tökéletes emberek, akik még akkor is olyanok, mint valami görög istenek, amikor az éjszaka közepén felriasztják őket; a csillivilli mosolyok, a divatos ruhák, és az, hogy a történet vége mindig happy end és utána mindenki boldogan él míg meg nem hal - ez nem az amerikai álom jelenség. Ez sokkal inkább a HOLLYWOODI ÁLOM. Aminek aztán mi, szürke kis egerek pláne nem lehetünk részesei.