számvetés II.

Az év ruhája kategória idén izgalmasnak tűnik, ugyanis sehogy sem tudok dönteni. Nem tudok kettő közül választani, úgyhogy végül is csinálok egy top 3-at. Tehát az év legszebb ruhája kategória győztesei:

1.

Cate Blanchett - Givenchy (2011. Oscars)

2.

Emma Watson - Oscar de la Renta (the world premiere of Harry Potter and the Deathly Hallows Part 2 at the Trafalgar Square)

3.

Mila Kunis - Alexander McQueen (SAGS)

A legrosszabb ruha kategóriában már egyértelmű volt a dolog. Számomra ez az egész összeállítás (a rózsaszín hajat is beleértve) csapta ki a biztosítékot:

Katy Perry (MTV VMA)

Az év reklámja:

Lássunk egy parfümreklámot. Időhiány miatt csak egy nyertest hirdetek, nem top3-at, és még adok hozzá egy ráadást is. 

Nem tudok eltekinteni attól, hogy a Boss arca még mindig Ryan Reynolds, úgyhogy bocsi mindenkitől, de most ő a favorit.

No és kaptok egy ráadást, mert ez is nagyon tetszett!

És most lássuk a 2011-es év legnagyobb veszteségeit. :(

Amy Winehouse (27)

Albert Flórián (70)

Huszár Zsolt (30)

Ilyen voltál 2011.!

Ismét eljött a számvetések ideje. Lássuk csak mi volt ebben az évben, nézzük a 2011-es év eseményeit.
2011.

• hangulata: nyugodt 
• illata: Adidas – Natural Vitality 
• sorozata: Vámpírnaplók 
• sorozatszínésze: Ian Somerhalder 
• sorozatszínésznője: Lea Michele 
• pasija: Chuck Bass 
• példaképe: Blair Waldorf 
• párosa: Chuck & Blair 
• legdivatosabb sorozata: Gossip girl 
• eseménye: Kate és William esküvője
• könyve : Boris Vian – Tajtékos napok 
• zenekara : Maroon 5 
• zenéje: Birdy – Skinny love 
• márkája: H&M 
• koktélja: Cosmopolitan 
• legnagyobb meglepetése: megnyertem egy „irodalmi” díjat a sulimban 
• legjobb hete: nyáron, Pesten tesómnál 
• legnagyobb baklövése: ismét egy név, csakúgy mint tavaly : Dió Levente 
• leghihetetlenebb pillanata: ropievés közben letört az egyik fogam fele 
• legviccesebb pillanata : Bori magassarkúban, kis szoknyában és blúzban legurul a lépcsőn a Bekton koncert előtt valamint amikor lefejeltem Pistit egy partyn táncolás közben:))
• sulihoz kötődő eseménye: március 12. fellépés a Csokonai Színházban 
• legszebb ajándéka: július 26-i események 
• legrosszabb partija: 2 joints 
• legfájdalmasabb pillanata: ballagás, amikor tudatosult bennem, hogy valakit el kell engednem 
• döntése: nem elmondani neki, hogy Ő az a valaki, akit nem tudok kiverni a fejemből 
• városa: Budapest 
• tantárgya: ezt a címet joggal érdemelte ki a csodálatos művészettörténet J) 
• csalódása: amikor ismét nem engem választottak 
• legmelegebb éjszakája: majdnem 40 fokos láz egy furcsára sikeredett nyári party után (tiszta ctrl+c ctrl+v a tavalyit megnézve) 
• váratlan fordulata: mégiscsak jól sült el a disputatábor 
• legfárasztóbb napjai: júniusban közvetlen suli utolsó napjai után, amikor megszerkesztettem a suliújságot 
• legnehezebb feladata: nem gondolni arra, hogy mi lett volna ha... és felejteni 
• legeredetibb általam adott ajándéka: anya receptkönyve 
• legeredetibb kapott ajándéka: Zolitól egy Campuson talált virágos keretes szemüveg, aminek hiányzott a fél lencséje
• őrültsége: baráti “szívesség” egy sötét órán 
• legmeglepőbb tette: összejönni olyasvalakivel, akiről tudtam, hogy soha nem fogom tudni igazán szeretni

Várj!

Az emberek sosem voltak képesek a várakozásra. A korán, meggondolatlanul elvesztett szüzességek, a túl hamar kimondott szeretlek, a mondat, hogy "Eléd megyek" mikor a barátunk késik a találkozóról, a dobolás a lábunkkal a buszmegállóban, ha túl hamar értünk oda mind mind azt mutatják, hogy mennyire képtelenek vagyunk a várakozásra. Nem bírjuk kivárni a szerelem eljövetelét, nem tudunk várni a levélre, ami olyan izgatottá tesz bennünket. Semmire sem tudunk várni. Minden azonnal kellene. Még a szilveszter is. December 30. van, és máris lövik fel a tűzijátékokat. Nem tudtok egy kicsit várni?

Ja és annyira jól esik a kis lelkemnek, hogy hála Katy Perry klipjének, millió ember bámulhatja a mi kis Budai várunkat:))

vizsgapara

Téli szünet, én így szeretlek!

Köpök a sírotokra

Egyik könyvet a másik után kézbe véve bőszen olvasva. Így telik a szünet. Kedvetlenül, kicsit talán depressziósan is. Mit tesz a tél... Aztán amikor a rózsaszín könyvben az 5. fejezet végére érek, eláll a lélegzetem. Lapoznom kell, mert a tördelés elválasztott egy szót. És a másik oldalon egyetlen szó van. Egy név, ami az elválasztott szó maradéka. Egy név, kisbetűvel és egy pont. Leesik az állam és az jut eszembe, hogy jobb lenne ennek a véletlennek nem tulajdonítani semmiféle jelentőséget. A jobb oldalon egy új fejezet kezdődik. Nyissak én is új fejezetet az életben?

3 nap varázsa

3 napra elfelejtettünk mindent, és kicsit boldogabbak voltunk, nem törődtünk igazán semmivel. Aztán eltelt a 3 nap és itt van a riasztó valóság, ami elől lehetetlen elfutni. Legjobb lesz ha az álmaimba merülök el, ahol minden úgy alakul, ahogy azt én elképzelem.

Nyugalom

Folyamatosan ezek a "menni kéne valahova" mondatok repkednek mindenfele. Könyörgöm, nem tudtok most egy kicsit megnyugodni és otthon lenni a jó melegben a családotokkal? Tudom, hogy még nincs karácsony és még szenteste is csak holnap lesz, de számomra valahogy elképzelhetetlen, hogy ma felkerekedjek és elmenjek a "haverokkal" beülni valami füstszagú kocsmába és iszogatni. Főleg az elmúlt két este varázslatos, felejthetetlen élményei után. Kérlek világ, nyugodj már le egy kicsit! Legalább most...

Nem szeretem ha csak úgy felbukkansz...

Beszélgetés a múlttal

-Bocsásson meg kedves, hogy is szólíthatom?
-Anettnek.
-Anett. Ááá, hát ez nagyon szép név.
-Óóó köszönöm szépen.
-Komolyan, ez egy gyönyörű szép név. Én pedig Gyuri vagyok.
-Igen, ezt már sikerült megtudnom.
-És magácska mindig ezzel a busszal jár?
-Sajnos nem. Szinte csak hétfőn. Pénteken azért nem jövök ezzel, mert túl sokan vannak rajta. A többi napon meg késő délutánig dolgom van.
-Nézzen csak ide!
(Odanézek)
-Hogy milyen szép szemei vannak magácskának!
-Köszönöm szépen, jajj de még el találok pirulni.
-Ne tessék pirulni, amit én mondok azt igazán mondom, nem csak úgy viccből. Mondtam is múltkor az édesapjának, hogy milyen szép kislánya van. Ő meg csak annyit mondott: "Bizony. Tessék csak megnézni az apját, arra ütött!"
-Igen igen, megy a vita a családban, hogy kitől örököltem a szépségemet és okosságomat.

Ilyen kedves szavakat rég kaptam. A délután korábbi szakaszában maximum annyit kaptam meg, hogy "Ajj...milyen gonosz vagy!" de bókot, azt semmit! Hogy megváltozott a világ? A helyesírás ellenőrző aláhúzza a magácska szót. Pedig régen ez milyen szokványos megnevezés volt...

haircut

Szabadság!

színház

Amikor nagyokat dobban a szíved fellépés előtt. Amikor elmúlik az addig érzett izgalom, s kilépsz a fénybe. Amikor semmi mással nem törődsz, csak a kiejtett szavakkal, a véghezvitt tettekkel, a mozdulataiddal. Amikor kizárod a külvilágot és csak arra koncentrálsz, akit játszol. Amikor egy színháznyi ember neked tapsol. Amikor meghajolsz és szívedet melegség járja át. Amikor a színpadról lejössz és a szíved még mindig majd' kiugrik a helyéről.

♥

Viani bölcsesség

...állítólag elsősorban azt találjuk szépnek, amit jól ismerünk. (...) helyesbítsünk: azt találjuk szépnek, ami már annyira közömbös a számunkra, hogy képesek vagyunk azt belelátni, amit csak akarunk.

Biztosan van olyan, aki nem bírja a boldogságot. Aki csak akkor érzi jól magát, ha szenved. Ami azt jelenti, hogy akkor boldog, ha szenved. Tehát mégiscsak boldog, és szeret is boldog lenni, az által, hogy szenved. Vagy aki nem bírja a boldogságot, mert már annyira boldog, azt hívjuk őrültnek?

Rájöttem, hogy nem tudok hosszan írni. Mire kibogoznám a gondolatfonalamat, addigra ugyanazzal a lendülettel bele is gabalyodom.

közhely

Hosszú másodpercekig rajta tartottam az ujjam a backspace-en. Kitöröltem az összes közhelyt, amit sikerült belesűrítenem 3-4 sorba. A zenéről akartam írni, meg hogy milyen jó kábítószer. Aztán rájöttem, hogy ezt már olyan sokan megállapították előttem is. És most oda jutottam, hogy bármit írok, már mindent leírtak előttem. Bármit gondolok, már mindent gondoltak előttem. Mégis... minden ember más, minden ember valami új.

amerikai álom

Hogy miért szeretem annyira a bugyuta tinisorozatokat? Fogalmam sincs, de némelyik annyira nem is bugyuta. Igazából jól esik őket nézni. Mert egy olyan világot tárnak elém, amilyenben én sosem fogok élni. Sosem lesz gyönyörűen csillogó, selymes hajam, sosem leszek szép, különleges. A suli leghelyesebb pasija sem fog felfigyelni rám (akiről persze időközben kiderül, hogy mégsem olyan érzéketlen és "nagymenő", és neki is vannak érzései). Pontosan tudom, hogy mindezek mihez tartoznak. Az AMERIKAI ÁLOMhoz. És lássuk be, ez itt nem Amerika, bármennyire is szeretnénk. Bármennyire is ragaszkodunk a Halloweenhoz, az idióta jelmezekhez, a muffinokhoz, a művigyorokhoz. Ez itt nem Amerika. Épp ezért sosem élhetjük át az amerikai álmot. De hogy őszinte legyek, már azt sem hiszem igazán, hogy az amerikaiak átélhetik ezt. Szóval mindez - a tinisorozatok, a mindig tökéletes emberek, akik még akkor is olyanok, mint valami görög istenek, amikor az éjszaka közepén felriasztják őket; a csillivilli mosolyok, a divatos ruhák, és az, hogy a történet vége mindig happy end és utána mindenki boldogan él míg meg nem hal - ez nem az amerikai álom jelenség. Ez sokkal inkább a HOLLYWOODI ÁLOM. Aminek aztán mi, szürke kis egerek pláne nem lehetünk részesei.

new

Új dolgokra van szükségem. Gyökeresen változtatnom kell, máskülönben elsüllyedek a saját életem nyújtotta unalommocsárban.

Útvesztő minden út

Szeretném, ha valaki hatással lenne rám. Ha valaki kicsit irányítana. Olyan jó lenne, ha mutatna valaki egy utat, amin el kell indulnom, és én azt követném. Jó lenne ha valaki jó tanácsokkal látna el, útmutatóval szolgálna, vezetne kicsit. Nincs már erőm arra, hogy kitaláljam, hogy mihez kezdjek. Tudom, hogy ez nem így működik, de kérlek, mutassatok egy utat!

1956.

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Márai Sándor

Mennyből az angyal

ha tehetném...

ha lenne hozzá elég merszem, akkor biztosan vörös hajam lenne...

Egy elkeseredett lány gondolataiból.

Csak azt érzem, hogy ha nem történik végre valami, akkor megőrülök. A törésvonalat átléptem. A combomat marja a hideg, arcomat csípi a szél. De nem érdekel. Csak gyalogolok tovább a vég nélkülinek tűnő utcán és várom a pillanatot, amikor elhomályosulnak az érzések. Mikor lesz az, hogy nem rándul görcsbe a gyomrom amikor meglátom vagy rá gondolok? Mikor jön el az a nap, hogy már nem is fogok rá gondolni? Hogy ha felhozódik a neve, akkor megkérdezem, hogy "Ő ki is?". Túl régóta tart már ez az egész. Talán túl sokat tápláltam belé, és nem is olyan, amilyennek én hittem. Talán nem is az a személy, akire gondolok. Talán csak a képzeletem csal és makacsul ragaszkodik hozzá, mert ha nem tenné, akkor nem lenne kiről álmodozni. De miért kell valakihez ragaszkodni? Nem akarok már senkihez sem kötődni. Unom már ezt az egész sóvárgást. Hogy sosem érem el, amit akarok.
Csak rakom egyik lábam a másik után. Csak lépegetek a metsző hidegben, ami a meglepetés erejével ért utol. Csak haza akarok érni, felmelegedni, bebújni az ágyba és aludni. Kiveszem a táskámból a kulcsomat. Kinyitok egy kaput. Egy ajtót, mely mögött talán a feledés homályát lelem...

Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy...

Tudom, ostobaság azon törni a fejem, hogy mi lett volna ha... De mégis itt motoszkálnak a fejemben ezek a kérdések. Mi lett volna ha akkor ott, azon az estén valaki nem úgy viselkedik, ahogy az megtörtént és Ő nem megy el idejekorán? Mi lett volna ha marad? Minden bizonnyal valami mindenki számára furcsa esemény, aminek egészen biztosan nem lett volna jó vége, de legalább megtörtént volna. Mi lett volna ha az utolsó utáni esélyem estéjén várok egy picit és nem kezdem el magamnak kavarni a szart? Mi lett volna, ha nem futamodok meg néhány ember nevének hallatán, és azon az estén vele vagyok? Megóvtam volna egy harmadik embert egy alig egy hónapos szenvedéstől. És megkíméltem volna magamat is, és akkor talán most... Mi lett volna elmondom neki? Mi lett volna ha észreveszi? Vagy mi lett volna ha észre akarta volna venni?
Veszélyes ezekről a dolgokról írni. Bárki bármikor felismerheti magát a sok mi lett volna ha között. Hogy akkor mi lenne? Szerintem semmi, max elindulnak néhány pletyka. És ennyi. De lényegében semmi sem változna.
Rég nem gondoltam már Rá egyébként. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert biztos volt olyan téma aminek kapcsán felhozódott, de akkor nem gondolkoztam el a mi lett volna ha kérdéseken. Igazából azt sem tudom, hogy most mi van vele. Semmit sem tudok róla, és ez segít. Érdekes amúgy, hogy elég egy kép ahhoz, hogy ismét a felszínre törjön minden mocskosul ragaszkodó érzés.
Mert jöhet bármi vagy bárki. A beteljesületlen érzelmeket soha de soha nem lehet kitörölni. Soha.

én esküszöm, hogy ezt nem bírom. egyik pofon után jön a másik. zárt ajtók sorozatát találom. vagy ha kinyílik, azon nyomban be is csapódik az orrom előtt...

ismét csak ...

Kezdek szétesni. Nem tudom magam tartani ekkora nyomás alatt. És itt most nem arról van szó, hogy "jajj milyen csúnya vagyok" vagy "jajj nekem miért nincsenek olyan jó cuccaim?" Nem. Ez komolyabb. És mivel nem tudom kivel megbeszélni és nem tudom feldolgozni magamban, ezért úgy érzem összeroppanok. Csak hogy tudjátok...

Teljes reménytelenség...

2. nap - Az első szerelmed

Hogy, hogy nem, de megtörtént. Akkoriban reménytelennek gondoltam a helyzetemet. Azt gondoltam, hogy én bizony soha sem leszek szerelmes. De mégis megtörtént. Legalábbis azt hiszem. Azóta sem tudok rájönni, hogy az valóban szerelem volt-e vagy az első kapcsolat varázsa. Már ha van ilyen. Ha szerelem volt, akkor kijelenthetem, hogy azóta sem jött el hozzám a mindenki által istenített érzés. Legalábbis sohasem lett viszonozva. Ha csak varázs volt, akkor  elmondhatom, hogy azóta nem voltam elvarázsolva. Vagyis el voltam, de mindegy...De mióta is? Mikor is volt ez a bizonyos first?
Általános iskola, nyolcadik osztály. Utólag visszagondolva talán kicsit furcsa pár voltunk. Igazából én voltam furcsa, de hát ez nálam megszokott. Kapcsolatban mindig furcsa vagyok. Hogy miből gondolom, hogy szerelem volt? Onnan, hogy mikor vége lett, majdnem felőrölt. Tulajdonképpen szerintem a lényem egy része akkor és ott meg is szűnt létezni.
Jellemezzem ezt a szerelmet? Mondjam el, hogy kihez fűződött? Nem teszem. A kép árulkodó lesz.

Szeretek rá emlékezni. Hogy miket csináltunk együtt, a nevetésére, a vicceire, a szemére, arra hogy milyen okos. Emlékezni szeretek, de nem biztos hogy újra belekezdenék.

1. nap - Mutasd be magad.

Első és legfontosabb: ha valaki azt mondja, hogy önbizalom hiányos vagyok, nem sértődöm meg. Tudok róla, és sajnos még nem sikerült orvosolnom a helyzetet. Büszke vagyok arra, hogy szeretek olvasni, hogy szeretek írni, hogy nem szemétdombra való, mosógépzajra hasonlatos zenét hallgatok. Nem tartom magam ostobának, de túlzottan okosnak sem. Sőt, néha kifejezetten buta vagyok. Sok dolog érdekel, de nincs hozzájuk elég energiám. Hajlamos vagyok tehát a lustaságra, képes lennék átaludni egy egész napot is akár. Szeretem a szépet, a jót. Naiv vagyok. Mindenkiről a legjobbat feltételezem, aztán gyakran csalódok. Utálom, amikor néhány szavas tőmondatokban fogalmazok, de ha túlkomplikálom a mondanivalómat, attól is a falra mászok. Értitek? Saját magamtól.
Rettegek a jövőtől, a haláltól, a céltalanságtól. Nem vagyok türelmes. Imádok pörögni és mindenféle dolgokat szervezni, segíteni másoknak amennyire csak tudok. Gyakran mosolygok ok nélkül. Két okból. Az egyik, hogy másoknak azt mutassam, minden rendben. A másik, hogy egy kis fényt vigyek a szürke hétköznapokba. (Persze lehet, hogy senki sem kíváncsi a mosolyomra, de ki ne szeretne inkább egy mosolygós arccal szembetalálkozni, mintsem egy szomorúval?)
Lehetetlen mindent elmondani magamról. És egyébként is, szerintem a környezetem, a barátaim, a családom jobban le tudja írni, hogy milyen vagyok. Hogy én milyennek látom magam, azt nehéz elmondani, mert gyakran szeretnék láthatatlan lenni, nem venni észre magam. Igen, ördögi kör ez az önbizalomhiány...

Challenge

Kedvet kaptam, hogy elkezdjek valami challenge-t. Lehet, hogy nem lesz folyamatos, de azért végig fogom csinálni, mert bár írhatnékom van, igazán semmi nem akaródzik kijönni belőlem. De remélem, hogy ez hamar megváltozik. Addig is, jöjjön egy personal challenge.

Csönd

Általában utáljuk a csöndet. Inkább bekapcsoljuk a tv-t, vagy zenét hallgassunk, csak hogy ne öleljen körül minket a merev, rémisztő csönd. Szerintem félünk magunktól. Félünk magunkban maradni, félünk a gondolatainktól. Én azt mondom, hogy merjünk csöndben egyedül maradni. Merjük szabadjára engedni a gondolatainkat. Tisztázzuk magunkban életünk esetleges homályos pontjait. Hallgassuk meg magunkat. És ne féljünk a csöndtől.

Sors vs. szabad akarat

Azt hiszem, szeretnék nem hinni a Sorsban. Talán most azt hiszem, hogy hiszek benne, aztán kiderül, hogy mégsem. Sok dolog nagyon gyorsan változik. Szeretnék hinni abban, hogy én irányítom az életem, és hogy csak egyetlen dolog van, amit nem tudok a kezemben tartani: a Halál. Szóval ha olyan pillanatomban kapsz el, amikor épp nem hiszek a Sorsban, akkor is be kell vallanom, hogy bizonyos mértékig determinálva vagyunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor jön el a vég.
Van, hogy úgy érzem, mintha marionettbábuk lennénk, és csak rángatnák a zsinórjainkat a felsőbb hatalmak. Nem tudom megmagyarázni, hisz még nem definiáltam magamnak, hogy kik is azok a felsőbb hatalmak. Talán űrlények, akik reality show-nak teremtették a Földet, talán Isten, vagy talán mi mind egy óriási állat egy-egy sejtjei vagyunk és nem is sejtjük (hogy micsoda szóvicc pattant ki belőlem öntudatlanul is...) és a halottak az elhalt sejtek, akiket nem lehet megmenteni. Sokféle nézőpont létezik, én még egyiket sem érzem a magaménak. Ha épp hiszek a Sorsban (vagy vannak akik ezt Istennek nevezik, pedig számomra a Sors és Isten teljesen különbözőek, magam sem tudom, hogy miért, talán azért, mert szeretnék mindkettőben egyszerre hinni), akkor az olyankor van, amikor csak úgy sodródom az árral, és várom, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.
Talán a Sorsot csak felelősséghárítás gyanánt találtuk ki. Azért, hogy nyugodtan hagyatkozhassunk arra, hogy "A Sors akarta így" amikor épp hibát követtünk el, vagy nem volt erőnk küzdeni valamiért. Ez lehet egyfajta kibúvó, hogy ne kérhessük magunkat számon a félresikerült dolgot miatt. Vagy hogy ne szálljunk el magunktól, amikor valami nagyot alkotunk, vagy valamit sikerül összehoznunk. Bár mi emberek, miért ne szeretnénk dicsekedni? Úgyhogy az utóbbi gondolatom kicsit logikátlan lenne.
Szerintem az a fontos, hogy mindenképp higgy valamiben. A Sorsban, Istenben, a szerencsében, a véletlenekben, a mágiában, a tudományokban. Mindegy miben, csak higgy. És ha rátaláltál arra, amiben hinni tudsz, akkor ne kérdőjelezd meg azt. Mert a hit alappillére a BIZALOM.

Listák

A jövőre nézve készítettem egy listát, amin könyvsorozatok vannak, amiket mindenképpen el akarok olvasni. Nos, nézzük mik ezek:

• Gyűrűk ura trilógia: Szégyen, nem szégyen, én még nem olvastam és az az igazság, hogy érdekel, hogy milyen lehet könyvben, aminek a filmváltozatát annyian dicsérik.
• Harry Potter sorozat: Mindegyik kötetet olvastam, de tervezem, hogy egyszer elejétől a végéig elolvasom ismét.
• Narnia könyvek: Nem láttam még a filmet sem, de azért érdekel a dolog. Azt hiszem egyre többet vágyok a mesés elemekkel tarkított történetekre.
• True Blood sorozat: A "megfilmesített" verzióért odavagyok, és állítólag könyvben sokkal jobb az egész.
• Twilight saga: Ugyanaz a helyzet, ami a Harry Potternél. Ismét el akarom olvasni elejétől a végéig, egyhuzamban.
• Sherlock Holmes : Mind a négy kötet, valamint a különböző novelláskötetek mindegyike. Csak mert Robert Downey Jr megszerettette velem a különc nyomozót

Igazából azon gondolkoztam, hogy erre a nyár tök hasznos lett volna, de hát annyi más jó könyvet találtam, hogy esélytelen lett volna ennyi könyvsorozatot elolvasni.

És most lássunk egyéb könyveket, amiket mindenképp el akarok olvasni, de nem sorolhatók be a fenti kategóriába (bár lehet, hogy némelyikek összefüggnek, mivel egy írótól származnak, de mégsem tekinthetők sorozatnak):

• Jane Austen kötetek: Már próbálkoztam az Értelem és érzelemmel, de valahogy nem tudtam vele zöld ágra vergődni, ezért abba is hagytam. De nem halhatok meg anélkül, hogy olvasnám az Austen könyveket, szóval egyszer majd erőt veszek magamon, és adjadneki!
• Coelho összes könyve: Eddig csak kettőt olvastam, és egy harmadik várakozik szép nyugodtan az asztalomon már vagy egy hónapja. Ez a "kihívás" elég könnyen teljesíthető amúgy, nem úgy, mint az előbb említett könyvek. Coelho "olvastatja magát".
• Bronte nővérek összes műve: kettőt már kipipálhatok; a Jane Eyre-t és az Üvöltő szeleket, viszont a Jane Eyre-t olyan régen olvastam, hogy újraolvasásra szorul.
• Gabriel García Márquez - Száz év magány: Egy könyvet olvastam eddig az írótól (Bánatos kurváim emlékezete), de ez annyira híres könyv, hogy nem maradhat ki.
• Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés: csak úgy érdekel, hogy milyen lehet amikor egy egész könyvön keresztül gyötrődik a főhős.
• Victor Hugo - A nyomorultak: A szerény 1377 oldalával, 38oldalnyi jegyzetével és a 17 oldalas tartalomjegyzékével alaposan megrémísztett. De akkor is el fogom olvasni! Egyszer biztosan...
• Agatha Christie kötetek: Berni felkeltette az érdeklődésemet a krimiregények iránt és mivel még sosem olvastam kirimit, ezért érdekel.
• Virginia Woolf könyvek: Egy blogon olvastam először véleményeket a könyveiről, és felvettem a listámra. Ok? Az nincs.
• Szent Biblia: Lehet kicsit furcsa, de tényleg szeretném elolvasni. A vallás témába most nem mennék bele, de annyira érdekel az egész, hogy nagyon. Csak mindig megrémülök a hosszúságától.
• Szabó Magda könyvei: Mindig is érdekeltek a történetei, de valahogy sosem lyukadtam ki náluk. De egyszer mindegyiket sorra veszem
• Jules Verne - 80 nap alatt a föld körül: Mesében láttam csak eddig, de érdekel, hogy miből is alkották meg a meséket és a filmeket.
• gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj - Anna Karenina: Kihagyhatatlan. Erre csak ennyit.
• Kertész Imre - Sorstalanság: Egyszer már elkezdtem olvasni, de akkor abbahagytam, mert még túl fiatal voltam hozzá. De most már jöhet bátran.
• Anne Frank naplója: Egyik barátnőm kedvenc könyve és mivel mindig is érdekelt a zsidó téma, mindenképpen el akarom olvasni.
• Márai Sándor művei: Eddig még csak idézeteket olvastam tőle, de azok nagyon megtetszettek és innen jött az elhatározás, hogy a műveit is el fogom olvasni, hogy ne csak 5 sorokat ismerjek, hanem egész köteteket.
• Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége: Egyik tanárom ajánlotta és azóta a listámon van.
• Móricz Zsigmond - Rokonok: A film kapcsán figyeltem fel rá, és azóta el szeretném olvasni, de még eddig nem jött össze.

Most csak ennyi jut eszembe, de úgy érzem, hogy bővülhet még bőven a listám. Az a baj, hogy az utóbbi 2-3 évben a kötelezőkön kívül nem sokat olvastam. De most már ez változni fog, nem hagyom magam elpuhulni!

Hiszek abban, hogy...

Miért nem megy? Fogom a kezemben a tollat, leírom a mondat kezdetét, de nem tudom befejezni. Bennem van, de nem akar a felszínre törni. "Hiszek abban, hogy..." így kezdődik a mondat, de vár a befejezésre. Nem tudom mi van velem, teljesen kiürültem. Mintha kimosták volna jó erős hypóval az egész testemet. Az agyammal kezdték, s a szívemet hagyták a legvégére. De azt is sikerült kipuculniuk. Mi a franc van? Leírom, hogy miben hiszek, majd kitörlöm. Megfeneklettem, és nem tudok a felszínre jutni. Sehol sem jó. Csak valami hiperszuper álomvilágban. Sehol máshol.

furcsa

Furcsa, furcsa. Nem tudok írni. Megrekedtem. Valami eltorlaszolta a szívem kommunikációs csatornáját és én már nem vagyok a régi. Nem tudok semmit sem leírni. Se fiktív történetet, se az érzéseimet. Néha úgy érzem, hogy nincsenek is. Mintha lefagytam volna.
El kell mondanom, hogy kib*szottul hiányzik a pörgés.

paradox

Kérdem én: hogy lehet egy fagyi lángoló és sült? Ez nem paradoxon?

Perfect day

kapcsolódok

Kapcsolódok, kapcsolódok, kapcsolódok...Mihez kapcsolódok?
Kapcsolódok az internethez. Nem jó, még mélyebbre. Mihez még?
Kapcsolódok, tartozom egy családhoz, a családomhoz.
Kapcsolódok egy kapocshoz, ami odakapcsol egy közösséghez, amit úgy hívnak osztály. A kapocs az iskola, és az iskolába járás kötelessége.
Kapcsolódok, kapcsolódok, kapcsolódok. Kapcso...már nem érzem a szó értelmét.
Kapcsolódok hozzád, hozzá, hozzátok, sőt valamilyen szinten még hozzájuk is. Kapcsolódok a világhoz, mert benne élek! Ilyen egyszerű az egész.

Maszk mögötti világ

Álarcosbálban élünk. Mindenki maszkot viselve játszik a másikkal. Játszik a másikkal, s közben elveszti önmagát. De akkor mi értelme? Van egyáltalán? A kérdés az, hogy mitől félünk, miért nem akarjuk a maszkot levéve megmutatni igazi arcunkat.
Számtalanszor próbáltam már álarc nélkül lépkedni a nagy, ijesztő világban. S mit tapasztaltam? Hogy álarccal sokkal könnyebb volt. Hogy maszk nélkül gyenge és sebezhető vagyok.
Tehát a mindent eltakaró, új külsőt kölcsönző, s új személyiséget adó álarccal csak meg akarjuk védeni magunkat? Mi történne vajon, ha megtanulnánk hosszú távon önmagunkkal élni és nem egy kitalált személyiséggel? Talán összetörnénk magunkat? Egészen biztos. De legalább szabadon mernénk élni anélkül, hogy attól tartanánk, mikor derül ki az igazság; mikor csúszik félre a maszk, s mikor látja meg a világ a valódi arcunkat.

2011. 07. 17.

kék

acélkék, Adria-kék, áfonyakék, akvamarinkék, angolkék, anilinkék, ánizskék, antwerpeni kék, azúrkék, babakék, babiloni kék, búvárkék, búzavirágkék, bilikék, bizánci kék, cölinkék, curacao-kék, ciánkék, császárkék, damaszkuszi kék, delfti kék, denimkék, diplomatakék, égkék, egyiptomi kék, éjkék, encián, eurokék, fecskekék, franciakék, galambkék, görögkék, harangvirágkék, hupikék, indigó, jácintkék, jégkék, kagylókék, kakadukék, Kapro-kék, Karibi-kék, kasmírkék, kínai kék, királykék, kobaltkék, korallkék, kristálykék, matrózkék, mazarin-kék, molnárkék, muszlinkék, lagúnakék, lenkék, lepkekék, levendulakék, lézerkék, majakék, mangánkék, Mária-kék, nefelejcskék, nyárkék, olajkék, opálkék, örménykék, palakék, párizsikék, pávakék, perzsakék, polárkék, porcelánkék, púderkék, provanszi kék, skandinávkék, smalt, szarkalábkék, szászkék, szederkék, szilvakék, tavaszkék, tejkék, tengerkék, tintakék, topázkék, törökkék, vízkék, Winsor-kék, Yves Klein-kék, zafírkék, zománckék.

MINDEN AMI KÉK, AZT SZERETEM!

2 mondat

Imádom, mikor úgynevezett barátok folyamatosan cserben hagynak. Köszönöm.

1 nap

Már csak egy nap. Holnap ilyenkor már lázasan fogok készülődni az utazásra. Minden nap megcsodálom a jegyemet, memorizálom a kocsi és az ülésszámot. Szinte az összes ruhám a bőröndben landolt, lehet kicsit el van túlozva a dolog, de hát ruhákból sosem elég. Tudom, hogy másnak egy ilyen jellegű kiruccanás nem sokat számítana, de annak, aki nem megy Görögországba nyaralni, sőt még csak a Balatonra se, és nem látta a testvérét már jó pár hónapja... hát annak mennyország ez az út. Szóval még egy kis lazsálás, aztán este végleg bepakolok éééés, IRÁNY BUDAPEST!!! Hiszen...

BUDAPEST NYÁRON SOKKAL SZABADABB!!!

hétköznapi

Alkoholos, cigifüstös mámor. Nem fázol egy csöppet sem, pedig fújdogál a szél és egyre jobban esik az eső. Ki-be járkálsz, futkosol a tácparkett és a friss levegő között.
Aztán két napra rá 38-39 fokos láz. Nyáron. Érettségi afterparty, én így szeretlek!
Egy hét kilőve ebből a nyárból. De már jobban vagyok amúgy, csak a vasárnap és hétfő volt a nagyon rossz, a kedd meg egy kicsit. De most csütörtök van, és süt a nap és rövidnadrágban vagyok vééégre, és még fáj a torkom, de már nem annyira.
Kitaláltam, hogy mi lesz anya karácsonyi ajándéka. Júliusban. Kicsit túl sok időm van gondolkozni.
És ma végre megfejtettem a magyar népmesék zenéjét játszó family frosthoz hasonló mozgóáruskocsi szlogenjét, amit idióta kiscsajok visítoznak már hetek óta, és én rendszerint legszívesebben letéríteném a röppályájáról a kocsit.
"Süt a mama, süt a pék, egy kis sütit enni kék'. Süt a mama, süt a pék, egy kis sütit enni kék'. Túrós, mákos, mogyorós, jaj de finom, jaj de jóóó."
Agyhalál.

régmúlt sóhaja

Emlékszem volt olyan, hogy beteg voltam, de elmentem órára. Aztán egy darabig bírtam, de amikor a tanárom egy rossz levegővétel után segített, hogy a rekeszizmomba vegyem a levegőt, akkor egyből hányingerem lett és megszédültem. Ő pedig kérdezte, hogy mi baj, és hozott egy pohár vizet. Nem folytattuk az órát...

Meghasad a szívem érte...

a múlt, a jelen és a jövő

TEGNAP éjszaka eszeveszett csatornaváltogatások közepette ráakadtam a Dunán egy dokumentumfilmre, ami egy teheráni nőről szólt. Két férje volt, de egyikkel sem volt szerencséje. Mindkettőt lecsukták, mert heroinfüggők voltak. Az elsőtől született egy gyereke. Egyedül nevelte a gyereket, csak az anyja volt neki támasznak, aki vak volt. Nem láttam a film elejét, majdnem a végén kapcsolódtam be. És ledöbbentem, hogy ez a 29 éves nő az élet terhei miatt úgy néz ki - és úgy is érzi magát - mintha minimum 45-50 éves lenne. Furcsa volt azt látni, hogy mennyire más az ottani kultúra. Mennyire másak az utcák, a hivatalok, az autók. Döbbenetes volt, hogy egy család csak azért nem adta ki az egyébként rendes, dolgozó nőnek, aki abban az évben érettségizett volna le és utána főiskolára akart menni a lakásukat, mert annak nem volt férje. És féltek attól, hogy férfiakat fog majd felvinni a lakásba. Nem számított, hogy mennyire kellett a nőnek a lakás. Csak az előítéletek. A bizalmatlanság. Egy dolgot viszont megfigyeltem a sok különbség mellett az itthoni és az ottani világ között. Ez a nő is pontosan ugyanúgy sírt és pontosan ugyanúgy törölte le a könnyeit, mint mi...

MA minimum öt percig álltam az ablaknál és néztem ki az udvarra. Aztán bevillant a fejembe a mai dátum: 2011. 07. 06. Vagyis nyár van. De nekem mégsem tűnt úgy, hogy az lenne. Teljesen úgy éreztem magam kitekintve az ablakon, mintha szeptember lenne. Csak sokkal több virággal. Esett az eső, a szél is fújt egy kicsit. Lassan már nem azok lesznek az elsődleges okai a külföldi nyaralásoknak, hogy világot akarunk látni, ki akarunk próbálni új dolgokat, kicsit ki szeretnénk szakadni a mindennapos környezetünkből, stb... Hanem az, hogy élvezzük egy picit az IGAZI nyarat.

HOLNAP. Erről fogalmam sincs. Nincs holnapom, ameddig a mát be nem fejeztem. Ha a mával végeztem, akkor jöhet a holnap. Ami akkor ugyanolyan ma lesz, mint a mostani. Csak akkor a mostanira tegnapként fogok gondolni...

Platón

"Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négy karú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát. Ezt az ölelést, amelyben a két fél újra egyesül, ma szexnek hívjuk."

Coelho - Tizenegy perc

nincs címe

pontpontpont

kezdem már megszokni ezt az egészet...
ja és kezdem már belátni, hogy ez lesz ÉLETEM LEGROSSZABB NYARA! jupppíííí

Könyvláz

Ma megkerestem a könyvlisát. Azt a füzetet, amibe régen beleírtam, hogy milyen könyveket olvastam el, sőt még az oldalszámukat is odaírtam, hogy tudjam nagyjából hány oldalt olvastam el egész életemben. Tudom, kicsit gyerekes dolog, de így fellapozva a füzetet emlékek kacsintottak rám. Iszonyatosan furcsa volt, hogy régebben miket és mennyit olvastam. Eszembe jutott nagyjából minden tini könyvsorozat, némelyiknek még a borítója is. Eszembe jutott, hogy néha a maximális keretet kihasználva (ami az itteni könyvtárban 10 könyvet jelent) tértem haza a könyvtárból, s alig másfél vagy esetenként két hét alatt végeztem is velük. Ez általában nyáron volt. És akkor rájöttem, hogy most milyen sekélyes vagyok. Felirosgattam, amiket ebben az évben olvastam. És rájöttem, hogy éppen csak hogy össze tudtam szedni 5 könyvcímet... a kötelezőkkel együtt. Szóval elhatároztam (bár már elég régen, tekintve, hogy mennyi könyvet hoztam ki nyárra a sulikönyvtárból, és hogy tegnap vettem 4 könyvet a Libriből) hogy ezen változtatni fogok. Még akkor is, ha kicsit eltűnök néha egy-egy könyv kedvéért. De én ezt az állapotot nem bírom.
Ja és még néhány szó a Libriről. Csakúgy mint az Alexandra... hát ez is egy fellegvár. Bárhova néztem, mindenütt könyvek. Az illatuk pedig varázslatos. Annyira beletemetkeztem a kinézett könyvek keresésébe, hogy észre sem vettem Berni anyukáját és apukáját, akik elvileg szintén ott voltak és nézelődtek és kávéztak. Bár Berniék sem vették észre, szóval... :) Ja és még valami. Mióta van egy könyvesboltban kávézó? Mert nem azért, mert tök jó ötlet. Csak na, meglepődtünk. :)

Évértékelő

Azt hiszem elmaradt az értékelés erre a tanévre. Na lássuk csak, hogy mik voltak... Túl vagyok egy kapcsolaton, egy igen "hosszú" kicsivel több mint egy hónapos kapcsolaton. Egy olyan emberrel, akibe nem tudtam beleszeretni, éppen csak hogy kedveltem. És megfojtott. Viszont másba jajj de jól bele tudtam esni. Az egyik legelérhetetlenebb pasiba. És kínzott az érzés. Fájt. De Ő elment, és talán az érzés is múlóban.
Túl vagyok egy csodálatos, mesébe illő fellépésen a Csokonai Színházban. Egy álom volt, egy valódi, teljesült álom. Voltam bálban, voltam szalagtűző afterpartyn, voltam robotrockon, voltam 2 joints koncerten. 4 napig Pécsen döglöttem és ismét a tanév legszebb napjait tölthettem el ott. És fáj, hogy jövőre nem megyünk. Fáj, hogy meg vagyunk fosztva ettől a csodálatos 4 naptól. I miss you, Pécs! Hmm..Fazekas Gála. Ahol elszalasztottam az utolsó lehetőséget. Szlovákia. Ahol elszalasztottam az utolsó utáni lehetőséget. Viszont a fűben feküdni/ülni és közben bámulni az eget és cigizni Vele...felbecsülhetetlen. Kölcsey központ: 650 éves a város. Utolsó fellépésem Vele.
(Siralmas. Ahogy így írtam, rájöttem, hogy nem múlt még el. De mikor fog? Mikor mondhatom azt, hogy már nem fájnak az elszalasztott lehetőségek? Hogy nem akarok mindenáron Vele lenni? Vannak olyan sebek, amikről azt gondoljuk, hogy soha de soha nem fognak elmúlni. Ez is olyan. De még él a remény, hogy hátha...)
Utolsó utáni napokban megszerkesztettem az újságot. És azt kell, hogy mondjam: soha többé. Na jó, csak vicceltem. De tényleg nehéz volt.
És az évem megkoronázásaképp elnyertem a Borzán Gáspár-díjat, ami a művészetekben kiemelkedő teljesítményt nyújtó diáknak jár. És ezzel együtt 10 000Ft-os Libri ajándékkártyát, ami lehetővé teszi, hogy megvásároljam ezeket a gyönyörűségeket:

Igazából a Coelhokat tekintve még nem döntöttem. Vagy mindkettőt megveszem. Vagy csak az egyiket és akkor még mellé megveszem mondjuk...a két gyönyörűség közül valamelyiket:

...

Hogy mit terveztem? Rengeteg dolgot. Először is, nézzük a könyvlistát:



És most nézzük, hogy mi egyebet terveztem még:

• pesti utazás (????)
• szokásos záhonyi nyaralás Bernivel/Berninél (?????)
• érettségi afterparty (??)
• campus (aucune chance)
• 2 joints koncert (???)
  
• disputa-tábor (!)

Imádom a helyzetet, de tényleg.

Önértékelés I.

" Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

Napom nagy részében nyitott szemmel álmodom, s várom, hogy valami csoda folytán álmaim valóra váljanak. Várom, hogy "a sült galamb a számba repüljön". Csak van egy bökkenő: ez sosem fog bekövetkezni. Biztos vannak olyan emberek, akik egy nap az utcán sétálva véletlen találnak egy húszezrest. Nos én nem tartozok ezen szerencsések közé. Őszintén szólva nálam szerencsétlenebb és balf*szabb embert még életemben nem láttam. Csoda, hogy élek.
Határozott véleményem van, mégsem tudok a sarkamra állni.
Aztán mikor bizonyítani kéne behúzom fülem-farkam és elbújok, mint egy rémült nyuszi. Csak én nem tudok akkorát ugrani.
Csak bámulom, ahogy a túloldalon ül és támaszkodik az asztalra. És ennyi. Csak bámulom, hogy ne vegye észre senki. Mindig egy rövid ideig. Szánalmas.
Sok okos, összeszedett mondat röpködött ma délután a fejemben, de mire ide jutottam, mind elszállt. Csak szállnék már én is el.
Messze...

kettős

nem tudom leírni amit érzek. néha azt gondolom, hogy nem érzek semmit. néha túlcsordulok.

álarc

csak állok a zsúfoltság közepén és nézem, hogy válik mindenki boldoggá, miközben én szenvedek. csak állok és várom, hogy valaki megfogja a kezem és tehermentesítsen. csak kacagjunk.
állok, és nézem mint esik szét a saját világom, hogy maradok egyedül. és a lábam földbe gyökerezett.
utolsó karcsapásaimat, utolsó kétségbeesett kiáltásaimat is megbántam már. a fél igazság nem igazság, mint ahogy a félszerelem sem szerelem. a kétségbeesés hajszolta, félelem által kizsarolt érzelmek sem szerencsések.
csak állok, kinyújtott kezekkel, remegő szempillákkal, könnyes szívvel és várom. várom, hogy jobb legyen. de nem lesz.
körülöttem mindenki boldog, én szétesőben. de fel az álarcot, és nyomás a bálba. gombócot kitörölni a torokból, álmosolyt felölteni, szép ruhát felvenni.

hogy senki se sejtse...

rózsa

Mi lányok, nőnemű lények annyira nagy jelentőséget tulajdonítunk egy szál vörös rózsának. Vörös rózsában mérjük a szerelmet. Még ha nem is az a kedvenc virágunk, mindig azt várjuk, hogy mikor kapunk már legalább egy szálat. Pedig a rózsa nem csak a szerelem jelképe lehet. A vörös rózsa jelentheti a fájdalmat, amit akkor érzel mikor elvesztesz valakit. Amikor nincsenek szavak, csak egy szál vörös rózsa, amit sírva helyezel a sírra...

köptető

csak próbálom kiköhögni az érzelmeket.

összevisszaság szózata

eldugult érzések, füstszagú vágyak, keresve talált becézések. tipeg-topog a nagyvilág, s hupikék köd táncolja körül. szeretjük a szinesztéziákat. szeretjük az értelmetlen szövegeket, a színes popcornt, a cigipapír sercegését, a tablettás bort, a veszélyes vizeket. hurkapálcák vagyunk, s kámforrá válhatnánk. de túlságosan fájnak a percek. a fájdalom jó. érezzük, hogy élünk, hogy vagyunk valakik. a szinuszok, koszinuszok, tangensek, kotangensek megváltoztatják gondolkodásmódunkat. megijesztenek. szinte sikoltva rohanunk a napfényes faágakon. meg nem magyarázott szózatokat zengünk, s a szívünk oroszlán módjára bömböl. az agyunk pedig süvít, mint a sarki szél. vibrál az értelem, s foszforeszkál az erkölcstelenség. összevisszaságban élni; ez jellemez minket. s sosem használunk pontosvesszőket.

break up

"- Én igazából a sírás részét nem értem az egésznek. (K)
 - Hát azt én sem...(N )"

utak

dönteni kéne. dönteni, de nem tudok. valaki más nem akar segíteni? nem akarjátok megmutatni a helyes utat? bár attól tartok egyik út sem helyes. nemcsak az előttem álló három közül, hanem bármely, szerte a nagyvilágban előforduló utak közül. egy sem helyes, mert mindig ott lesz a mi lett volna ha... érzés. mégis választanunk kell. talán az egyik selyemmel van végigborítva és csábító, de ha rálépsz valójában tüzes lávafolyamban lépdelsz. és szenvedsz. a második talán rücskös, kavicsos út. arra se méltóztatták magukat, hogy normálisan lekövezzék. de mi van akkor, ha rálépve azt tapasztalod, hogy vattarétegen jársz, s csak úgy lebegsz? minden út csalóka egy kicsit. mindegyiket csak akkor ismerheted meg, amikor már rajta lépdelsz. de mégis... mi alapján döntsön az ember?

unaloműző

1.rész: Kívül.
Név: Netti
Születési dátum: ’93.07.26.
Születési hely: Debrecen
Hajszín: Barna
Jobb/bal:Jobb

2. rész: Belül.
Félelmeid: Halál
Álom randid: "Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben."

3. rész: Tegnap, Ma, Holnap.
Első gondolataid ébredés után: ,,Én ma tuti nem megyek. Még öt percet! Nem lehet... Mi a francot vegyek fel?”
A kedvenc testrészed máson: Szem, nyak.
Alvással töltött időd: Nem elég.
Az emléked, ami a legjobban hiányzik: Emlékek, amik nagyiék régi házához fűződnek. Vagyis minden, ami gyerekkori emlék.
 
4. rész: Válassz
Pepsi vagy Cola: Pepsi
McDonald’s vagy Burger King: McDonald's.
Egyedüli vagy Csoportos randi: Csoportos? pff. Csakis kettesben.
Adidas vagy Nike: Harmadik nincs?
Csokoládé vagy Vanília: Csoki leginkább eperrel kombinálva.
Cappuccino vagy Kávé: Cappuccino.

5. rész: Az elmúlt hónapban.
Voltál bevásárlóközpontban: Persze.
Színpadon: Jó párszor.
Ettél sushit: Nem.
Megbántott-e valaki: Igen.
Befestetted a hajad: Nem.

6. rész: Jövő.
Hány évesen akarsz házasodni: Nem akarok.
Hány gyereket akarsz: Ezt sem akarok.

7. rész: Fiúk
Legjobb szem szín: Zöld.
Rövid vagy Hosszú haj: Változó.
Vicces vagy Komoly: Mindig más.
Belső vagy Külső: Külső megfog, belső megtart.

8. rész: Mit tettél.
1 órával ezelőtt: Tv-t néztem és kacagtam.
1 héttel ezelőtt: Aludtam.
1 évvel ezelőtt: 1 éve? Rég volt már...

9. rész: Fejezd be a mondatot...
Érzem: hogy nem érzek semmit .
Utálom: az idióta picsákat.
Elbújok: az érzések elől.

10. rész: Kedvencek
Zenekar: Mindig változik.
Előadó: Rengeteg van.
Szín: Kék.
Étel: Rakott krumpli.
Ital: Őszibaracklé.
Alkohol: Valami édes.
Állat: Pillangó, ami csak körberepülni tud, s aztán eltűnik.

11. rész: Véletlen
Mióta ismered a legjobb barátodat: 2009.
Mi a második keresztneved: Lujza...dehoogy
Izgatott vagy: Miért lennék?
Vannak elmentett üzeneteid a telefonodban: Vannak.

12. rész: Csak az igazat!
Valaki megbántott az elmúlt egy hétben? Igen.
Ha megnézed a híváslistádat, ki az utolsó név, akit felhívtál? Anya.
Ha visszamehetnél az időben, min változtatnál? Megszámlálni nem tudom, hogy mennyi dolgon és mégis semmin.
Fáj most valamelyik testrészed? Szív? De csak picit.
Hiszel benne, hogy a szeretet örökké tarthat? Most még nem.
Neked mit kellene tenned most? Jó kérdés.
Mondta neked ma valaki, hogy szeret? Nem.
Vannak testvéreid? Egy vagyis kettő, de mégis egy. Vagyis mégiscsak kettő.
Utolsó személy, akivel személyesen beszéltél? Anya.
Szerinted gondol most rád valaki? Remélem
Mi a legközelebbi rózsaszín dolog körülötted? Telefonom.
Mit csináltál ma, ami felvidított? Először is... hajat mostam. Utána meg Hajdú Pétert néztem Waka wakázni a tv-ben...xD
Boldoggá tesz az életed? Többnyire igen.
Hiányzik neked valaki? Igen. Mindig hiányoznak emberek. Csak szeretem elfojtani a hiányérzetet.
Hiszel Istenben? Igen.
Az utolsó 6 hónapban érdekelt téged valaki? Persze.
Boldogabb vagy, mint 5 hónappal ezelőtt? Nehéz megállapítani.
Milyen ebben a percben a hajad? Nem akarom, hogy bárki is lásson hajam van jelen pillanatban. Vagyis nincs kivasalva.
Egyedül aludtál tegnap éjszaka? Igen.
A holnap jó nap lesz? Nem vagyok benne biztos.
Jelenleg akarsz valamilyen tetkót vagy piercinget? Igen. Egy epret a csuklómra.
Mi van az ágyadon most? Takaró, párnák, távirányító, A Da Vinci kód.
Vársz valamit? A nyarat.
Kit ölelsz meg mindennap? Nincs olyan...
Szűk vagy laza ruhák? Mindegy, csak jól érezzem magam bennük.

Ki a legjobb fiú barátod? Eddig Zoli volt, most már nem tudom.
Kitől kaptad az utolsó üzenetet? Berni.
Kedvenc ruhadarabod? Epres cipőm.
Mikor találkozol azzal a személlyel, akit szeretsz? Minden nap.
Ha bárhol élhetnél, hol élnél? New York
Kedvenc filmed? Időszakos. De amit akárhányszor meg tudnék nézni az a Jeux d'enfants.
Vegetáriánus vagy? Nem, de nem kedvenceim az ilyen nehéz husik, mint pl. marha.
Mit hallasz most? Tv-ben a reklámok idióta szövegeit.
Melyik sportot szereted nézni? Rosszul vagyok tőlük.
Elszoktad olvasni az ételek címkéjén a “tartalmazza” szöveget? Soha.
Mi a véleményed a Twilight-ról? Imádom.
Manipulálható vagy? Kicsit.
A legdurvább dolog, amit tett veled valaki?  Nem vett észre eléggé.
Milyen telefont akarsz? Blackberry.
Szereted a klasszikus rockot? Nem éppen.
Rap? Kizárt dolog.
Kedvenc édesség: Eper.
Fekete vs Fehér? Fekete.

örvény

elnyel. leránt a mélybe. pozitívum? legalább nem tudok tovább másokat bántani.

not fair

Nem tudok jó lenni. Elsüllyednék, megsemmisülnék, ha tehetném. Nem tudok jobb lenni.

"Annyira jó ember vagy és ezt úgy irigylem."  Sz.

Talán mégsem. Rossz vagyok, nagyon. Selejtes. Nem érdemlek meg senkit és semmit. 

Pont mikor elkezdenék érezni... akkor akarsz megsemmisíteni. 

Nem fair, egyszerűen nem az.

hurt...again

"I'm sorry for blaming you for everything I just couldn't do
And I've hurt myself by hurting you."

Tégy boldoggá!

Úszni akarok bennük. Akarom, hogy a padló a szobában tele legyen, mert már nem férnek el a polcokon. Szeretem őket. Az illatukat, a tapintásukat. Jól esik velük foglalkozni. Mindegyik egy külön világ, ami csak arra vár, hogy felfedezzem őket. Hogy felfedezzük őket. Bár egyre kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel.
Ha szeretsz. Ha meg akarsz lepni. Ha bármikor bármilyen alkalomból szeretnél nekem valamit venni. Csak egy dolgot kérek.
KÖNYV
És én nagyon boldog leszek...

ellentmondások

Mindent csinálnék és semmit. Aludnék és ébren lennék. Álmodnék és cselekednék. Ellent mondok önmagamnak.
érdekes ez a tavasz...

"Száj a szájon, katapultunk száll
Rozsdabarna az ég alja és mélyvörös a táj."

Shakespeare

Előadni Shakespeare műveit többről szól, mint hogy felolvassuk a szövegkönyvet. A katarzisról, lelki megtisztulásról szól. Az érzelmek kiáradásáról, ahogy a darab befejeződik. Egy darab egy ígéret, hogy átadod azt. És az egyetlen mód, hogy ebben biztos legyél az az, hogy mindig emlékezz a legfontosabb dologra, amit Shakespeare-ről tudnod kell: hogy Ő többet tud rólad, mint Te magadról. Engedned kell, hogy a bölcsessége megtöltse a lelkedet. Jobb emberré tesz.

Skins s05e07 - Grace

most jó!

• Most jó, csak ne lennék ilyen fáradt...
• Most jó, csak tudnék megfelelően teljesíteni...
• Most jó, csak ne eresztenék le...
• Most jó, csak legalább érdekelne az egész...
• Most jó, csak ne érezném magam semmirekellőnek...

Most jó, mert vagyunk...

Nem Te és Én, hanem MI.

Amiért még mindig érdemes...

pain

remegek a fájdalomtól. csak az jár a fejemben, hogy nem szabad sírnom. annyiszor padlóra lökött már az élet. most miért ne tudnék felállni? csak örülnöm kell a másik boldogságának, felöltve az oly sokszor használt pókerarcot.

félelem

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

Frank Herber - A Dűne gyermekei

Szenvedő tavasz

"nekem olyan kevés
elég volna belőled
nekem tényleg nem kell
belőled az egész..."

A fűben ülve. Veled. Csönd. És nekem meg fog szakadni a szívem. Úgy beszélni rólad, hogy nem tudod, hogy te vagy az. Úgy beszélni, hogy minden szó mély késszúrás a szívembe. Örülök, hogy napszemüveg van rajtam. Tudom, hogy kicsit átlátszó a lencse, de legalább nem tudsz olvasni a szememben. Már ha egyáltalán lehet, túl jó színésznő vagyok. Álarcot öltöttem. Titkokat mondasz el, én befogadom őket, s elhatározom, hogy semmi esetre sem adom ki azokat. Némelyik pillanatban csodálkozással tölt el, hogy kettesben vagyunk. Számban még mindig érzem a körtelé ízét. Lefekszünk a fűbe, nem számít hogy mennyi hangya mászkál ott. Talán épp egy hangyabolyon fekszünk. Tetszik, ahogy serceg a cigi, miközben szívom. És csak bámulom a napszemüvegen keresztül az eget. Próbálom lefogni magam, hogy ne mondjam el, amit tegnap óta el akarok neked mondani: "Igen, TE vagy az!". Sikerül erőt vennem magamon. Ha elmondanám, az sem érne semmit. Inkább legyünk barátok erre az egy hónapra, minthogy ne is tudjak rád nézni a csalódás miatt. Bár ez így is csalódás. De még nem fáj annyira. Még nem érzem. Olyan közel vagy, és mégis oly távol. Élvezem a hangod. (...) Ezért szeretem a tavaszt. Könnyű elfelejteni a külvilágot, s csak élvezni a napfényt. A fűben fekve. Veled. Csönd. És nekem megszakadt a szívem.

zűr

az igen talán nem és a nem talán igen

zűrzavar van a fejemben...

csordultig

Igazad van, nem tudom, hogy milyen minden hétvégén szétcsapni magam.
Fogalmam sincs, hogy milyen érzés leszarni a sulit.
Gőzöm sincs, hogy milyen bukás közelében állni.
Mint ahogy arról sincs, hogy milyen lehet füvezni.
Nem tudom, hogy milyen érzés, hogy nincsenek barátaim, csupán haverjaim, akikkel jókat röhögök.

De nem bánom.

Örülök, hogy valaki azt mondta, hogy különleges vagyok, hogy ilyen nem minden bokorban terem.
Néha azt gondolom, hogy talán nem kéne büszkének lenni erre a másságra.
Szombaton azt mondták, hogy igenis legyek erre BÜSZKE.
Nem én leszek attól kevesebb, ha nem értékelnek.
Nem én vesztek azzal, ha nem hagy közel engedni magához.
Nem én leszek az, akinek csak felszínes kapcsolatai lesznek.

Nem szabad bánnom, hogy nem vesz igazán észre.
És nem szabad azt gondolnom, hogy szürke vagyok.
Nem vagyok az.

"Bocsáss meg, őrült álomnak varázsa mindez."

Egy pillanat az egész, legalábbis te annyinak érzed. Ott vagy, izgulsz, kifejezed magad, átadod magad a közönségnek, a szerepnek. Aztán azon kapod magad, hogy a meghajláshoz rohansz, és már vége is. Lejössz a színpadról, rád ott többé nincs szükség. Egy pillanatra belekóstolhattál abba a világba, amire oly nagyon vágynál. Aztán snitt. Ha tehetném, ott maradtam volna. Azt hiszem, mind ott ragadtunk kicsit.

...

“Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről.”

emlékszem

a Kis Göncölt kerestük

nem találtuk meg

nyár volt

szerelem a levegőben

hosszú séták

túl rövid esték

semmi nem volt elég

hosszú csókok

titkos éjszaka

őszinteség

sírás

biztonságérzet

az elsők nyara

talán még áztunk is együtt

nyilván te nem emlékszel

vagy csak ritkán jut eszedbe

és akkor sem érdekel különösképpen

azért szép volt

régen volt, de én

EMLÉKSZEM

bűvös vadász

El akarok süllyedni. El akarok tűnni. Nem akarok érezni, nem akarok nem érezni. Két oldalam van, mint a mágnesnek. Az egyik a legnagyobb erőkkel tolja el magától a lehetőségeket, a másik hatalmas erőfeszítések árán próbálja bevonzani a szerelmet, ha lehet így fogalmazni. Inkább nevezzük vágynak, álomnak.
Utálom, elegem van az elérhetetlen vágyálmokból. Talán ideje lenne feladni? De nem tudom, addig amíg világosan ki nem derül, hogy nem kellek. Egyszerűen... addig mással sem tudnék mit kezdeni.
Néha eszembe jut, hogy talán naplót kellene írnom. Igazit, papíron. Hogy maradjon utánam valami. Hogy ne vesszek el. Bár utólag visszaolvasva minden egyes leírt szó badarság lenne.
És utólag visszagondolva minden egyes kimondott szó a semmivel egyenlő, mert mögöttük csak a végtelen üresség van...

"aki rád sem néz, mikor célba vesz
mégis szíven talál"

rút kiskacsa

Furcsa. Talán nem is tudja, hogy sokat gondolok rá. Talán csak sejti. Talán biztosan tudja. De mégis, szerintem az első az igaz. Gőze sincs, hogy mit jelentene nekem, ha észrevenne. Nem úgy, ahogy most, hanem teljesen máshogy. Biztosan nem tudja, hogy mennyire más szemmel nézek rá. Hogy mennyire vágyom arra, hogy elkezdjen nőként, "potenciális jelöltként" tekinteni rám. Biztos jó színésznő vagyok ilyen téren. Még annak sincs tudatában szerintem, hogy milyen megnyerő és helyes. Kis tudatlan. Mégis... lehet direkt, lehet nem, de hatalmába kerített. Bevonzott. Tudnám szeretni. Mert most, jelen pillanatban ez nem szerelem amit érzek. Sóvárgás, vágyakozás. Hogy akarom. Hogy kell nekem. De nem tudok igazán a közelébe férkőzni. Rút kiskacsa voltam... vagyok... leszek.

ez ellen nincs mit tenni.

i can't believe it

Nem tudom, hogy egyeseket mi, vagy ki jogosít fel arra, hogy mások felett ítélkezzenek.
Nem értem, hogy hogy mernek az emberek ennyire nyíltan sértegetni másokat.
Azt sem értem, hogy várja el valaki, hogy jó embernek tartsák, miközben ő maga olyan mélyen bele van süppedve a szennybe, hogy vonóhoroggal sem tudnánk onnan kihúzni.
Nem bírom egyszerűen felfogni, hogy egyesek hogy tudnak ennyire lealacsonyodni és ordenáré módon viselkedni.
Képtelen vagyok megérteni azt, hogy egy nő miért nem képes nőként viselkedni és miért érzem néha azt, hogy egyes nőket egy kamionsofőr is képes lenne értelmileg és viselkedéskultúra terén túlszárnyalni még akkor is, ha éppen 5 perccel ezelőtt húzta ki a seggéből a kezét.
Azt sem értem valójában, hogy hova fajul a világ.
Most már kijelenthetem, hogy nemcsak, hogy igazi férfit, de még igazi nőt sem ismerek?

c'est fini

át kell gondolnom az egészet. szükségem van a hétvégére. lehet, hogy csalódást fogok okozni embereknek, de talán úgy lesz jó, ha mindenből kiszállok. és eltűnök.

hurt

fáj. kurvára fáj. de nem én rontottam el. csak ordítanék, mert elegem van a bunkóságból. és le akarom szarni, gyűlölni akarom. mert ez nem normális viselkedés, ha valaki így viselkedik a másikkal. de ha ezt akarja, ám legyen. azt hiszem végeztem.

surprise

Dumálgatós barátságokat akarok. Olyan felhívnak, hogy 10 perc múlva átjönnek beszélgetni barátságokat. Ilyen laza, de mégis szoros kapcsolatokat. Rájöttem, hogy imádom a paradoxonokat. Mert bár összeegyeztethetetlen ellentétek, mégis kiválóan kifejezik érzéseimet. Mint mikor azt mondom, hogy jeges veríték csorog végig parázsló szívemen.
Szóval barátságok. Palacsintát sütünk és felhívjuk a másikat, hogy nem akar-e átugrani palacsintázni. Vettünk egy új ruhát, és hirtelen csak úgy beállítunk, hogy megmutassuk a másiknak. Könnyen mozdítható barátságok. De nem felszínesek. Mélyek. Meglepetések, amikor valamelyikőnk váratlan beállít a másikhoz, mert már elviselhetetlen lelki fájdalmat érez. Fotelekben ücsörgős, teát szürcsölgetős, diskurálós barátságokat akarok.  Mobilitás. Hogy ne kelljen távolságokat áthidalni.

soksoksok

ma reggel az ágyamban fekve jöttem rá, hogy ezt nem sokáig fogom bírni. szükségem van egy hétre, amikor nem kell pörögnöm és kicsit megállhatok. túl sok. egyszerűen túl sok, nem bírom már az egészet. és még 124 nap, bár ebből nem tudom, hogy hányat kell bent tölteni... most érkezett el a pillanat, amikor besokallok és úgy érzem, hogy nem bírok tovább teljesíteni. eddig elég jól bírtam. de rá kell jönnöm, hogy nem vagyok mindenható. az én tartalékaim is végesek...
utálom a súlyokat a vállamon cipelni. csak egy kicsit kéne még kitartanom. csak 124 napig.