Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy...

Tudom, ostobaság azon törni a fejem, hogy mi lett volna ha... De mégis itt motoszkálnak a fejemben ezek a kérdések. Mi lett volna ha akkor ott, azon az estén valaki nem úgy viselkedik, ahogy az megtörtént és Ő nem megy el idejekorán? Mi lett volna ha marad? Minden bizonnyal valami mindenki számára furcsa esemény, aminek egészen biztosan nem lett volna jó vége, de legalább megtörtént volna. Mi lett volna ha az utolsó utáni esélyem estéjén várok egy picit és nem kezdem el magamnak kavarni a szart? Mi lett volna, ha nem futamodok meg néhány ember nevének hallatán, és azon az estén vele vagyok? Megóvtam volna egy harmadik embert egy alig egy hónapos szenvedéstől. És megkíméltem volna magamat is, és akkor talán most... Mi lett volna elmondom neki? Mi lett volna ha észreveszi? Vagy mi lett volna ha észre akarta volna venni?
Veszélyes ezekről a dolgokról írni. Bárki bármikor felismerheti magát a sok mi lett volna ha között. Hogy akkor mi lenne? Szerintem semmi, max elindulnak néhány pletyka. És ennyi. De lényegében semmi sem változna.
Rég nem gondoltam már Rá egyébként. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert biztos volt olyan téma aminek kapcsán felhozódott, de akkor nem gondolkoztam el a mi lett volna ha kérdéseken. Igazából azt sem tudom, hogy most mi van vele. Semmit sem tudok róla, és ez segít. Érdekes amúgy, hogy elég egy kép ahhoz, hogy ismét a felszínre törjön minden mocskosul ragaszkodó érzés.
Mert jöhet bármi vagy bárki. A beteljesületlen érzelmeket soha de soha nem lehet kitörölni. Soha.