Egyszer...majd ha lesz hozzá merszem, piros rúzzsal az ajkaimon fogok sétálni az utcán. Szipkából szívom a cigit és billegve sietek a magassarkúimban, ki a világból. Óriási szempilláimmal tekintgetek körbe, és azon fogok csodálkozni, hogy miért nem Párizs épületei vesznek körbe...Mert egyszer...tudom, hogy egyszer független leszek mindentől és azt teszek amit akarok. Független az érzelmektől, független a józan észtől, független a világtól...
Je ne veux pas travailler,
Je ne veux pas déjeuner.
Je veux seulement oublier,
Et puis, je fume.