Je ne veux pas penser á rien...Je ne veux pas sentir rien...Je veux seulement vivre..mais comment?

Vigyáznom kell, nehogy túl sokat áruljak el. Vigyáznom kell arra, hogy mit teszek, mit mondok. Kevés beszéd vagy sok? Adjak vagy ne? Vigyáznom kell még a gondolataimra is. Túl sok dologra kell vigyáznom. Vajon megéri? Azt hiszem a türelem szobrát nem az én arcképemre formáznák meg.

Egyszer...majd ha lesz hozzá merszem, piros rúzzsal az ajkaimon fogok sétálni az utcán. Szipkából szívom a cigit és billegve sietek a magassarkúimban, ki a világból. Óriási szempilláimmal tekintgetek körbe, és azon fogok csodálkozni, hogy miért nem Párizs épületei vesznek körbe...Mert egyszer...tudom, hogy egyszer független leszek mindentől és azt teszek amit akarok. Független az érzelmektől, független a józan észtől, független a világtól...

Je ne veux pas travailler,
Je ne veux pas déjeuner.
Je veux seulement oublier,
Et puis, je fume.