Tél.L'hiver.Winter.
Annyira szerencsétlen ez az évszak. Amikor elázol az égből hulló hópelyhektől vagy a szakadó esőtől.Amikor lefagy a lábad a hideg miatt.Amikor mindened megfagy a hideg miatt. Amikor alig bírsz megmozdulni a sok réteg ruhától, amit magadra aggattál, hogy védekezz a hideg ellen. Amikor elázik a hajad. Amikor nem tudunk sokáig sétálni,anélkül,hogy ne fagynánk meg. Amikor együtt vacogunk. Amikor együtt csúszkálunk a jégen, és ha egyikünk elesik, húzza magával a másikat. Amikor az ölelés nem melegít. Amikor csak meleg zoknira vágyunk. Amikor összefagynak összekulcsolt ujjaink.Amikor összefagynak ajkaink a hosszan tartó csók közben.Amikor a szobában a karjaidból nézem a hóesést...Igen, határozottan utálom a telet.
Van egy kétfülű bögrém, ami már ezer éve megvan. Lehet, hogy még tesómé volt, nem tudom.A gyerekkoromra emlékeztet, amikor ebből ittam a tejet. Ma elővettem. Nem is emlékeztem a képekre amik rajta vannak.Egy csacsi, aki pénzt "köp" ki magából és
mellette egy kisfiú, aki örül ennek.A másik kép: egy elegáns nyuszi sétapálcával a kezében, beszélget az elegáns sünivel, aki egy esernyőt tart a kezében. Gyerekkorom kedves képei...Hmmm...sokkal finomabb ebből a csészéből a kakaó...
0 comments:
Post a Comment