january

Eseménytelen, mondhatni végtelenül unalmas voltál, kedves január.
Elapadtak bennem a szavak, keresnem kell őket, nem jó ez így. Kifogytam. A szavakból, a gondolatokból, az érzésekből. Robot lettem, fáradt robot.
Talán csak megfagytam. Szóljatok, ha vége a télnek!

sohase mondd

Elszálltak a gondolatok. Napok óta csak ez jár a fejemben:

dimension

"...épp felfegyverzett mexikóiak másznak át a kerítésemen."

Átaludnám magam egy másik dimenzióba, egy másik világba, egy másik életbe. Fáj a bokám és közben semmi másra nem tudok koncentrálni, csak hogy milyen elcseszett ez az egész dolog. Imádom, amikor ilyen depresszív vagyok, és imádom, hogy ilyenkor mindig írok ide. Így mindenki azt hiszi, hogy mindig szomorú vagyok, mint a Micimackóban Füles. Én nem tudok szép és jó dolgokról írni. Én a dolgok rossz és romlandó oldalát ismerem csak.

első

Nem tettem újévi fogadalmat. Nem kell új év ahhoz, hogy valamit elhatározzak. Bár pár dolgot azért mégiscsak letárgyaltam magammal éjfél után. De azok nem fogadalmak voltak, inkább parancsok.
Új év, de minden marad a régi. Az év kezdete azért jó, mert reménykedhetünk abban, hogy ez az év jobb lesz. Azt hiszem én is ezt remélem. Bizakodó vagyok. Bízom magamban, mert senki másban nem bízhatsz. Senki nem áll ki úgy érted, mint te magadért. Senki nem oldja meg a problémáidat, senki nem tud igazán talpra állítani. Csak TE. Úgyhogy ahhoz tartom magam, hogy nem hagyatkozok másokra. Én leszek saját magam támasza.

"Édesapám, saját maga felé dől!"