"...épp felfegyverzett mexikóiak másznak át a kerítésemen."
Átaludnám magam egy másik dimenzióba, egy másik világba, egy másik életbe. Fáj a bokám és közben semmi másra nem tudok koncentrálni, csak hogy milyen elcseszett ez az egész dolog. Imádom, amikor ilyen depresszív vagyok, és imádom, hogy ilyenkor mindig írok ide. Így mindenki azt hiszi, hogy mindig szomorú vagyok, mint a Micimackóban Füles. Én nem tudok szép és jó dolgokról írni. Én a dolgok rossz és romlandó oldalát ismerem csak.
0 comments:
Post a Comment