Maszk mögötti világ

Álarcosbálban élünk. Mindenki maszkot viselve játszik a másikkal. Játszik a másikkal, s közben elveszti önmagát. De akkor mi értelme? Van egyáltalán? A kérdés az, hogy mitől félünk, miért nem akarjuk a maszkot levéve megmutatni igazi arcunkat.
Számtalanszor próbáltam már álarc nélkül lépkedni a nagy, ijesztő világban. S mit tapasztaltam? Hogy álarccal sokkal könnyebb volt. Hogy maszk nélkül gyenge és sebezhető vagyok.
Tehát a mindent eltakaró, új külsőt kölcsönző, s új személyiséget adó álarccal csak meg akarjuk védeni magunkat? Mi történne vajon, ha megtanulnánk hosszú távon önmagunkkal élni és nem egy kitalált személyiséggel? Talán összetörnénk magunkat? Egészen biztos. De legalább szabadon mernénk élni anélkül, hogy attól tartanánk, mikor derül ki az igazság; mikor csúszik félre a maszk, s mikor látja meg a világ a valódi arcunkat.

2011. 07. 17.