2. nap - Az első szerelmed

Hogy, hogy nem, de megtörtént. Akkoriban reménytelennek gondoltam a helyzetemet. Azt gondoltam, hogy én bizony soha sem leszek szerelmes. De mégis megtörtént. Legalábbis azt hiszem. Azóta sem tudok rájönni, hogy az valóban szerelem volt-e vagy az első kapcsolat varázsa. Már ha van ilyen. Ha szerelem volt, akkor kijelenthetem, hogy azóta sem jött el hozzám a mindenki által istenített érzés. Legalábbis sohasem lett viszonozva. Ha csak varázs volt, akkor  elmondhatom, hogy azóta nem voltam elvarázsolva. Vagyis el voltam, de mindegy...De mióta is? Mikor is volt ez a bizonyos first?
Általános iskola, nyolcadik osztály. Utólag visszagondolva talán kicsit furcsa pár voltunk. Igazából én voltam furcsa, de hát ez nálam megszokott. Kapcsolatban mindig furcsa vagyok. Hogy miből gondolom, hogy szerelem volt? Onnan, hogy mikor vége lett, majdnem felőrölt. Tulajdonképpen szerintem a lényem egy része akkor és ott meg is szűnt létezni.
Jellemezzem ezt a szerelmet? Mondjam el, hogy kihez fűződött? Nem teszem. A kép árulkodó lesz.

Szeretek rá emlékezni. Hogy miket csináltunk együtt, a nevetésére, a vicceire, a szemére, arra hogy milyen okos. Emlékezni szeretek, de nem biztos hogy újra belekezdenék.