Tuesday, March 15

csordultig

Igazad van, nem tudom, hogy milyen minden hétvégén szétcsapni magam.
Fogalmam sincs, hogy milyen érzés leszarni a sulit.
Gőzöm sincs, hogy milyen bukás közelében állni.
Mint ahogy arról sincs, hogy milyen lehet füvezni.
Nem tudom, hogy milyen érzés, hogy nincsenek barátaim, csupán haverjaim, akikkel jókat röhögök.

De nem bánom.

Örülök, hogy valaki azt mondta, hogy különleges vagyok, hogy ilyen nem minden bokorban terem.
Néha azt gondolom, hogy talán nem kéne büszkének lenni erre a másságra.
Szombaton azt mondták, hogy igenis legyek erre BÜSZKE.
Nem én leszek attól kevesebb, ha nem értékelnek.
Nem én vesztek azzal, ha nem hagy közel engedni magához.
Nem én leszek az, akinek csak felszínes kapcsolatai lesznek.

Nem szabad bánnom, hogy nem vesz igazán észre.
És nem szabad azt gondolnom, hogy szürke vagyok.
Nem vagyok az.

0 comments:

Post a Comment