Dumálgatós barátságokat akarok. Olyan felhívnak, hogy 10 perc múlva átjönnek beszélgetni barátságokat. Ilyen laza, de mégis szoros kapcsolatokat. Rájöttem, hogy imádom a paradoxonokat. Mert bár összeegyeztethetetlen ellentétek, mégis kiválóan kifejezik érzéseimet. Mint mikor azt mondom, hogy jeges veríték csorog végig parázsló szívemen.
Szóval barátságok. Palacsintát sütünk és felhívjuk a másikat, hogy nem akar-e átugrani palacsintázni. Vettünk egy új ruhát, és hirtelen csak úgy beállítunk, hogy megmutassuk a másiknak. Könnyen mozdítható barátságok. De nem felszínesek. Mélyek. Meglepetések, amikor valamelyikőnk váratlan beállít a másikhoz, mert már elviselhetetlen lelki fájdalmat érez. Fotelekben ücsörgős, teát szürcsölgetős, diskurálós barátságokat akarok. Mobilitás. Hogy ne kelljen távolságokat áthidalni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 comments:
Post a Comment