Furcsa. Talán nem is tudja, hogy sokat gondolok rá. Talán csak sejti. Talán biztosan tudja. De mégis, szerintem az első az igaz. Gőze sincs, hogy mit jelentene nekem, ha észrevenne. Nem úgy, ahogy most, hanem teljesen máshogy. Biztosan nem tudja, hogy mennyire más szemmel nézek rá. Hogy mennyire vágyom arra, hogy elkezdjen nőként, "potenciális jelöltként" tekinteni rám. Biztos jó színésznő vagyok ilyen téren. Még annak sincs tudatában szerintem, hogy milyen megnyerő és helyes. Kis tudatlan. Mégis... lehet direkt, lehet nem, de hatalmába kerített. Bevonzott. Tudnám szeretni. Mert most, jelen pillanatban ez nem szerelem amit érzek. Sóvárgás, vágyakozás. Hogy akarom. Hogy kell nekem. De nem tudok igazán a közelébe férkőzni. Rút kiskacsa voltam... vagyok... leszek.
ez ellen nincs mit tenni.
0 comments:
Post a Comment