Beszélgetés a múlttal

-Bocsásson meg kedves, hogy is szólíthatom?
-Anettnek.
-Anett. Ááá, hát ez nagyon szép név.
-Óóó köszönöm szépen.
-Komolyan, ez egy gyönyörű szép név. Én pedig Gyuri vagyok.
-Igen, ezt már sikerült megtudnom.
-És magácska mindig ezzel a busszal jár?
-Sajnos nem. Szinte csak hétfőn. Pénteken azért nem jövök ezzel, mert túl sokan vannak rajta. A többi napon meg késő délutánig dolgom van.
-Nézzen csak ide!
(Odanézek)
-Hogy milyen szép szemei vannak magácskának!
-Köszönöm szépen, jajj de még el találok pirulni.
-Ne tessék pirulni, amit én mondok azt igazán mondom, nem csak úgy viccből. Mondtam is múltkor az édesapjának, hogy milyen szép kislánya van. Ő meg csak annyit mondott: "Bizony. Tessék csak megnézni az apját, arra ütött!"
-Igen igen, megy a vita a családban, hogy kitől örököltem a szépségemet és okosságomat.

Ilyen kedves szavakat rég kaptam. A délután korábbi szakaszában maximum annyit kaptam meg, hogy "Ajj...milyen gonosz vagy!" de bókot, azt semmit! Hogy megváltozott a világ? A helyesírás ellenőrző aláhúzza a magácska szót. Pedig régen ez milyen szokványos megnevezés volt...