villámcsapás

a hirtelen támadt viharban egy semmirekellő, mihaszna villám belecsapott a szép, színes, nagy képernyős tévébe. gyors, fájdalmas, égető halál ez a tévé számára. az addig színes képeket, egész csodálatos világokat magába foglaló tévé képernyője kihunyni látszik, nem képes már azt tenni, amire tervezve van. nem tudja megmutatni a benne rejlő csodákat, a különleges világokat. a senkiházi villám tönkretette, és bocsánatot nem kérve eloldalgott. a tévé pedig ott maradt árván a szoba közepén. valaha mindenki, aki elment mellette megcsodálta, érezte a belőle áradó csodák sejtelmességét, gyönyörűségeit. a villámcsapás és a vihar elvonulta után már csak egy darab szemét volt. senki nem állt meg előtte, senki nem figyelt fel rá, senki nem állt meg hogy elámuljon a pompájában. szürke, elroncsolódott berendezési tárgy vált belőle, ami csak idő kérdése, hogy a szemétdombra jusson. a tévé végtelenül szomorú volt és átkozta a villámot. azt kívánta, bárcsak soha ne is jött volna felé...