utca

a várakozás léptei kopognak a járdán, kikerülve a kátyúkat.
a sarok szinte éket ver a betonba.
az elvárás túl nehéz, a lábak reményekkel teli szívet cipelnek.
a remények túlcsordulnak a szív peremén és betöltik a remegő testet.
tükör elé állva a szem szépséget lát, de a járdán kopogva, a szív csúfságot érez.
a múlt ijesztő ködként rohan a kopogó lány mögött. a sarkak gátat szabnak, nem engedik futni a fázó lábakat.
a jövő furcsa, sötét árnyként ácsorog az végtelenben, várja, hogy a fekete csizmák elérjenek hozzá.
bizonytalanság járja át a testet. megtorpan. a beton beszakadni látszik a kétségek alatt. a félelem, a remény, a várakozás szörnyei, melyek belülről mardossák a testet, mint a piócák, nehézzé teszik a mozgást.
zsákutca. hátulról a köd, elölről az árny.
középen a lány, aki már nem akarja rendezni a dolgokat, nem akarja megölni a szörnyeket. csak sodródni akar, behunyt szemmel...