szombat után

szombat után rájöttem, hogy mennyire hiányzik ez. a kézfogások, az ölelések. az, hogy valaki átkaroljon, mellettem legyen, fogja a kezem. rájöttem, hogy nem jó a magány láthatatlan kezét fogni.
eddig jónak hittem azt, ami most van. de most már egyre jobban érzem, hogy egyedül nem bírom ki, egyedül összetörök. és ezt annyira fáj beismerni, annyira rossz megadni magam a gyengeségnek...

búcsút akarok neked inteni, magány