aludtam, álmodtam, vágyakoztam

"Te félsz a képzelőerőtől. Az álomtól még ennél is jobban rettegsz. Attól a felelősségtől, amely az álomban kezdődik. De nem lehet nem aludni, ha elalszol, akkor meg jönnek az álmok. Ébren valahogy elnyomod a képzeleted, de az álmot már nem tudod."

Miért ne élhetném az álmaimat, ahelyett, hogy álmodnám az életemet? Valaki azt mondta, hogy Rajtam múlik minden. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy csak bátornak kellene lenni. De félek, még az is kevés lenne.
Rettegek az árnyékomtól, a sötétségtől, a haláltól, a cipősarkam kopogásától, a magánytól, a visszautasítástól, az igazságtól. Rettegek a rossz szavaktól, a sértésektől, a lenéző pillantásoktól, az ellenségektől, a véleményektől, a külvilágtól, a sírástól. Rettegek attól, hogy semmi sem valós. Rettegek magamtól. Rettegek a világtól. Rettegek attól, amire és akire a legjobban vágyom.

"Sohasem él bennünk úgy remény, vágy vagy álom, hogy ne lenne lehetőségünk a megvalósításukra. És az egyetlen dolog, amely meghiúsíthatja őket, az a megalkuvás."