Évértékelő

Azt hiszem elmaradt az értékelés erre a tanévre. Na lássuk csak, hogy mik voltak... Túl vagyok egy kapcsolaton, egy igen "hosszú" kicsivel több mint egy hónapos kapcsolaton. Egy olyan emberrel, akibe nem tudtam beleszeretni, éppen csak hogy kedveltem. És megfojtott. Viszont másba jajj de jól bele tudtam esni. Az egyik legelérhetetlenebb pasiba. És kínzott az érzés. Fájt. De Ő elment, és talán az érzés is múlóban.
Túl vagyok egy csodálatos, mesébe illő fellépésen a Csokonai Színházban. Egy álom volt, egy valódi, teljesült álom. Voltam bálban, voltam szalagtűző afterpartyn, voltam robotrockon, voltam 2 joints koncerten. 4 napig Pécsen döglöttem és ismét a tanév legszebb napjait tölthettem el ott. És fáj, hogy jövőre nem megyünk. Fáj, hogy meg vagyunk fosztva ettől a csodálatos 4 naptól. I miss you, Pécs! Hmm..Fazekas Gála. Ahol elszalasztottam az utolsó lehetőséget. Szlovákia. Ahol elszalasztottam az utolsó utáni lehetőséget. Viszont a fűben feküdni/ülni és közben bámulni az eget és cigizni Vele...felbecsülhetetlen. Kölcsey központ: 650 éves a város. Utolsó fellépésem Vele.
(Siralmas. Ahogy így írtam, rájöttem, hogy nem múlt még el. De mikor fog? Mikor mondhatom azt, hogy már nem fájnak az elszalasztott lehetőségek? Hogy nem akarok mindenáron Vele lenni? Vannak olyan sebek, amikről azt gondoljuk, hogy soha de soha nem fognak elmúlni. Ez is olyan. De még él a remény, hogy hátha...)
Utolsó utáni napokban megszerkesztettem az újságot. És azt kell, hogy mondjam: soha többé. Na jó, csak vicceltem. De tényleg nehéz volt.
És az évem megkoronázásaképp elnyertem a Borzán Gáspár-díjat, ami a művészetekben kiemelkedő teljesítményt nyújtó diáknak jár. És ezzel együtt 10 000Ft-os Libri ajándékkártyát, ami lehetővé teszi, hogy megvásároljam ezeket a gyönyörűségeket:

Igazából a Coelhokat tekintve még nem döntöttem. Vagy mindkettőt megveszem. Vagy csak az egyiket és akkor még mellé megveszem mondjuk...a két gyönyörűség közül valamelyiket: