Hatások

Átmenetileg megnémultam. Hiába vagyok tele érzésekkel, nem tudom azokat itt kifejezni, és ez fáj. Mintha önmagam árnyéka lennék. Bármit leírok, az fele annyira sem fejezi ki a belső világomat. De azért próbálkozni lehet. Események, melyek mostanában irányítottak:

1. Csokonai Színház - Gálaest Arany balladákból 2012. április 27.
Egyszerűen szavak nincsenek rá. A színpadon mindent kizártam a fejemből és csak arra tudtam gondolni, ami épp a feladatom volt: játszani. A reflektorok fényében fürödtem, lubickoltam a színház varázslatos illatában. Aztán lejöttem a színpadról és éreztem, hogy vissza akarok menni. Olyan volt, mintha az otthonomat hagytam volna el.

2. A végzősök utolsó hete: bolondballagás, ballagás 2012. május 2-5

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy elmennek. Nem tudom elhinni, hogy azok, akikkel együtt jöttünk ide, vagy akikkel nem de ugyanúgy évfolyamtársaink voltak, vagy akik még csak nem is voltak évfolyamtársaink, de erősítették a Fazekas lelkes kis csapatát elbúcsúztak tőlünk. Felfoghatatlan, hogy gyakorlatilag mi vagyunk a nagyok, hogy nincsenek nálunk idősebbek (bár egyébként még vannak, csak épp érettségiznek). Fáj arra gondolni, hogy nem lesz Németh Pistink, Zubink, Bálintunk, hogy elmegy Eszti, Kristóf, a C-sek közül Kata, Dia, valamint Peti. És még sokan mások persze, akiket többé-kevésbé sikerült megkedvelni az évek során. Hihetetlen.

3. Nemzeti Színház - Hamlet 2012. április 12.

Örökre bevésődött az agyamba a Nemzeti Színház minden apró részletével. Sohasem fogom elfelejteni ezt az előadást, mely annyira elnyerte tetszésemet, mint még soha semmi. És azt a 3,5 órás vonatutat sem fogom soha elfeledni, ami utána következett. Mindig is nehezemre esik elhagyni Budapestet, most meg pláne. Tele reménytelen, pesszimista gondolatokkal. Kilátástalanul szemlélve a jövőt utaztam és csak dőltek a könnyeim. Egy egész világ tárul ki és zárkózik el egyszerre előlem. És én nem tudom, hogy mit kéne tennem. Bizonytalanság, ezzel a szóval lehetne leginkább jellemezni mostanság.