Mikor, ha nem most?

Hülye dolog ez...Reggel elmész a suliba, felhőtlenül vidám vagy, nem érdekel semmi rossz. Boldog vagy, magad sem tudod hogy miért. Minden apró bolhából hatalmas hülye elefántot csinálsz és csak nevettek, nevettek és nevettek. Tőletek zeng az egész terem, az egész suli. És 'szartok' minden és mindenki fejére, nem érdekel titeket semmi, csak az hogy ezek a pillanatok örökre a szívetekbe vésődjenek.
És akkor jön egy gondolat...Felszakad a tudatalattidból két mondat, ami nem hagy nyugodni. Lehet hogy hülyeség, lehet hogy túl nagy dologra gondolsz, de akkor is ott van benned és nem érted. Mert még senki sem magyarázta meg. És ki tudja, talán nem is fogja. Talán soha nem fogod megtudni...Azt, ami lehet hogy csak egy jelentéktelen "vettem neked egy csokit" mondat...de lehet hogy nem. Teljesen mindegy, ígyis úgyis furdal a kíváncsiság...Mert te ilyen kis kíváncsi fáncsi vagy...
Vagyis...én

"Csak finita commédia
Akarsz te is majd a szemembe
Nézni ájultan és meredve?
Jól van: akarlak, hát hazudjunk."