"Az álmok a kislányoknak valók, hogy legyen mit egymás fülébe sugdosniuk. A valóságban soha nem teljesülnek."

Lehunyom szemem, s megszűnik a külvilág. Az van, amit én akarok.Nem törődöm az odakint lassan elkezdődő komor, hideg téllel. Nem érdekel, hogy mennyi tudást kell magamba szívnom, hogy I hate English.Azon sem akadok fenn, hogy úgy nézek ki, mintha a Nyomorultak című filmből csöppentem volna a Földre. Szakadt bemelegítő, tépett haj, fáradt szem. Teszek arra, hogy világválság van, hogy a H1N1 pusztít. Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam...Egyetlen dolog tesz most boldoggá.Ha bezárkózhatok.Ha nem kell semmit sem mondanom, ha nem kell gondolkoznom. Ha nem kell kitalálnom hogy mit kezdjek magammal. Ha nem kell szembenéznem a valósággal...Az tesz boldoggá, ha álmodhatok magamnak egy olyan életet, amire vágyok.Szárnyalhatok a képzeletemmel, aminek senki sem szab határt. Sem Te, sem Ő, sem pedig bárki. Csakis én mondhatom azt hogy ÁLLJ.Ha tetszik, ki is radírozhatom a tárgyakat, személyeket.Átírhatok mindent, hogy még jobb legyen. Hogy olyan legyen, mint egy tündérmese.Még annál is jobb...