úgy érzem magam, mintha egy amerikai filmben lennék, csak ott éppen valamiféle csokitortakrémet tömnék magamba. bömböl a zene, a hangfal majd' szétreped. hallgatom ezt a szenny zenét, amit be se tudok kategorizálni egyik zenei stílusba se. de talán most a szennyzenére van szükségem. körömlakk illata.borzalmas ez a szín, de anya vette és ki kellett próbálnom.hajvasalás közben azon gondolkoztam, hogy miért kell minden filmnek happy enddel befejeződnie. millió olyan példát állítanak a szemünk elé, amik csöppet sem valósak. soha nem lesz happy end. és mi egész életünkben arra törekedünk, hogy a saját sztorink happy enddel fejeződjön be, mert hisz ha nekik a filmben sikerült, akkor nekünk miért ne sikerülne? csak az a gáz, hogy az élet vége nem happy end, az élet vége a halál és az csöppet sem vidám dolog.
jajj, ez most kicsit szomorú lett, pedig abszolút nem vagyok most olyan nagy "tiniproblémás" világfájdalmas hangulatban. hogy miért nem kezdem nagybetűvel a mondataimat, azt sem értem, hisz mindig is utáltam azokat, akik nem bírják lenyomni a shiftet. de most valahogy jól esik ez...
ez a zene annyira szar, hogy nem hagy gondolkozni...de minek is? mi értelme van a gondolatoknak, ha senki se kíváncsi rájuk?
0 comments:
Post a Comment