Ha álmodni jó, felébredni rossz.Ha álmodni rossz, felébredni jó.

Borzasztó ez.Mit sem sejtve visszafekszek fél 10kor az ágyamba, mert még nincs kedvem elkezdeni a napot. Azt hiszem hogy virágokkal teli, napsütötte mezőről fogok álmodni, tele bájosan repkedő pillangókkal és csicsergő madarakkal. Erre mi jut nekem? Vizsgapara. Álmomban vizsgáztam és egy gonosz bácsi volt a vizsgáztató, aki nem is tudott franciául, még csak angolul sem. És ő vizsgáztatott: jó vicc. De álmomban tényleg így volt. És én nagyon féltem, mivel egyik tételemből sem tudtam egy szót sem. Körülöttem mindenki vígan elvolt én meg törtem a fejem hogy mit fogok csinálni, mit fogok mondani. És nagyon komolyan elkezdtem sírni mielőtt behívtak volna. A tudatalattim egy része álmomban várta, hogy vége legyen ennek a szörnyű álomnak és azért imádkozott, hogy ébredjek már fel. És mikor felébredtem, akkor elhatároztam, hogy ilyen nem lesz, én nem fogok vizsga előtt így kiborulni. Tehát, ma összeszedem magam és megpróbálok jókislány módjára vizsgatételeket gyártani.
Felébredtem és azóta a La vie en rose jár a fejemben. De nem az eredeti, hanem az ahogy Guillaume Canet énekelte Marion Cotillard-nak a Jeux d'enfants-ban. A legszebb szerelmi vallomás...

Quand Elle Me Prend Dans Ses Bras,
Elle Me Parle Tout Bas
Je Vois La Vie En Rose,
Elle Me Dit Des Mots D'amour
Des Mots De Tous Les Jours,
Et Ça Me Fait Quelques Choses

/az eredeti szövegben az Elle helyén mindenhol Il van/

Néhány film mindig a megszállotjává tesz. Legutóbbi ilyen a Twilight volt. És most a Jeux d'enfants...Hogy miért? Mert a bebetonozás csöppet sem happy end...