naplófoszlány II.

Bűnös lelkek vagyunk. Kaptunk egy életet, amit nem tudunk eléggé megköszönni Istennek. Sem pedig édesanyánknak, sem senkinek. Van, aki nem is akarja. Pusztító lelkek vagyunk, mert nem tudjuk eléggé megbecsülni az életet. Iszunk, dohányzunk, talán még drogozunk is. Egészségtelenül étkezünk: a gyorséttermi kaják mellett fel sem fogjuk, hogy milyen csodákkal lát el minket a föld. Csak rohanunk, és egy percre sem vagyunk képesek arra, hogy megálljunk, és elcsodálkozzunk a természet szépségein. Tékozlunk. Az életet, a Földet, sőt még egymást is. Fene nagy önimádatunkban átgázolunk élőn, holtan, szenten, állaton, tárgyon, mindenen. Ha valami nem működik, újat keresünk, ahelyett, hogy megjavítanánk, küzdenénk érte. Tudom, mert én is ilyen vagyok. Tudom, mert mindenki ilyen. És elképzelni sem tudom, hová vezethet mindez...