zsibbatag

Belekapaszkodom a járdaszegélybe. Kisebbségi komplexusom a torkomon készül kiugrani, miközben orrom facsarja a bódítóan friss virágillat. Csak el innen! Messze, naplementébe burkolózni, s soha ki nem takarózni az alkonyat fényeiből. Fülemben a mélabús ritmusok oltárt állítanak a szomorúság őrangyalának, aki mint sötét felleg, már születésem óta követ.