fényfényfény

a kedves fűszálak aranyosan megcsiklandozták ma a talpamat. becsuktam szememet, hátrahajtottam fejemet és a Nap felé fordultam. élveztem, ahogy cirógatta fakó bőrömet. el tudtam volna aludni Jason Mraz-t és Plain white t's-t hallgatva. újra azt éreztem amit nyáron: szabadság. ez a négy nap megajándékoz valamiféle előnyaralással, amikor újra szabadnak érezhetem magam kicsit.
"nagyokat lépni a napfénybe jó sajnálom ilyenkor az elpocsékolt időt, amit sötétben töltöttem bezárva, miközben kint meg a nap hétágra sütött, hétágra sütött a nap."

emlékszem a tavaly nyárra. amikor Berniéknél majd' megsültünk. amikor alig bírtam aludni náluk a vonatok zajától. emlékszem az éjszakai beszélgetésekre, a filmmaratonokra. bárcsak érezném még a paradicsomleves utánozhatatlan ízét a számban, amit Berni anyukája csinált. és arra is emlékszem, amikor Berni volt nálunk. buli, agyalás, kuki és pillecukorbábu készítés az éjszaka közepén. emlékszem arra mikor miniszoknyában sétáltunk a srácokkal. és valamelyik agyas kibontott egy előző napról nálunk maradt samponmintát és szétkentük egymáson. a tavalyi nyár...voltam egyszer Pesten is, nem tudom már mért. emlékszem mikor Szonjáéknál aludtam: hajnalig tartó msnezés, Szonja matracfelfújása, ami reggelre totálisan leengedett. és mikor ismerkedési nap szervezése után Zolival és Bernivel beszélgettünk és sajtburgert akartunk enni, de túl nagy volt a sor...

nyár nyár nyár...gyere mááár
én azt hiszem mindjárt megyek ki az udvarra. itt bent lefagy a kezem, lábam, orrom...mindenem, még a szívem is. talán mégse olyan jó dolog emlékezni a tavalyi nyárra, mivel eszembe jut a kínlódás is. a nyár vége csöppet sem volt jó: tele volt kétségekkel, kérdőjelekkel. és ez azóta is így van, csak már megtanultam együtt élni velük. most pedig kézen fogom a kétségeket, kérdőjeleket, megválaszolatlan kérdéseket és kimegyek velük az udvarra hintázni.