festék

a Nap kifolyt az égre. úgy végighempergőznék benne, hogy megfesse bőrömet. én lennék a tűzlány, aki tündökölne, mint a Nap.
megfigyeltem, hogy néhány bokor brokkoli alakú.
"ilyen vagy, olyan vagy...ezt csinálod, miért? azt csinálod, miért? ne tedd! tedd! miért vagy ilyen? miért nem vagy olyan? lehetnél olyan is. legyél olyan. legyél ilyen. de mégiscsak legyél amolyan. " visszhangoznak a fejemben a mondatok. honnan tudjam hogy miért csinálom ezt vagy azt? milyen legyek? miért? hagyjatok már egy kicsit...nem tudok levegőt venni, mert megpróbálok elvárásokat teljesíteni. megpróbálok olyanná válni, amilyet a többség akar. és közben elveszek. néha úgy érzem belül más vagyok, mint amit adok. lelkihányinger.
reszketek. mindenem. a szívem a legjobban. és leragad a szemem. fáradtság...
lelkihányinger. meg kéne mosakodnom a kifolyt Napban. talán megtisztulnék és rájönnék végre hogy ki vagyok.
Ámosz Oz, te zseni. könyv lennél, én is. te azért, mert abban reménykedsz, hogy ha minden kötél szakad, egy példány úgyis fennmarad belőled. én azért, mert értékeket adhatnék. elvarázsolhatnám, kikapcsolhatnám, megrémíthetném, megnevettetném, megsirathatnám, utaztathatnám, megnyugtathatnám, felkavarhatnám az embereket. hozzá nőhetnék szívükhöz. sokkal egyszerűbb könyvként beférkőzni valakinek a szívébe, mint emberként.
a Nap kifolyt a felhők közé. gyűjtsük össze egy pohárba.