villanás...** megfoghatom a kezed?

Leskelődöm...Kibújok a szívem mögül egy pillanatra, de vissza is húzódom. Rég jártam már kint.Félek a világtól. Minden erőmet összegyűjtve megmarkolom szívemet, s előtámolygok mögüle. Nem változott semmi, ti még ugyanúgy verekedtek, ugyanazt csináljátok, amit régen. Az ég ugyanúgy baljós jeleket küld: hagyjátok abba! S ti ugyanúgy vakok vagytok, rátapostok a védtelen hangyákra, s hegedültök mint a tücsök. Irigy, pökhendi, gyűlölködő népség vagytok, s nem láttok a szemetektől, holott méregdrága szemüveg javítja látásotokat. Hogy esélyt kapjatok arra, hogy lássátok a károkat, amiket önzőségetekkel okoztok. Megpróbálok pár lépést tenni, de elbukok. Elborít a sáskahad. S észreveszek valakit, aki ugyanúgy egy szív mögül lépett elő nemrég. S már őt is felborítaná a sáskahad, de hirtelen felpattanok, rohanok ahogy csak bírok, s odaérve megszorítom a kezét. És állva maradunk. Nem bukunk el, a sáskák, tücskök, skorpiók pedig csak tátott szájjal bámulják a csodát. Hogy milyen erős együtt a két álom, kiknek szívből vannak házaik...