sok sok csillag az égen

az egyetlen biztos pont az éjszakában a Göncöl szekér...na és persze a zsebkendő a kabátom zsebében, amit a hazafelé vezető úton végig szorongattam. és a fejemben a rögtönzött kis dalocska..."Conca, conca, concaaa..."

Lemostam a fekete álarcot a szememről.Lemostam a mocskot, a fájdalmat, a csalódottság és magány apró jeleit az arcomról. Kiűztem a számból azt a rossz ízt...a keserűséget. Talán megtisztultam...holnap majd mosolyogva vághatok neki a napnak, amit talán ismét nem fogok élvezni, de mivel semmi jónak elrontója nem vagyok, megpróbálom majd. De addig is...itt van még egy éjszaka, amit nem ronthat el senki. A nyugalom órái, amikor minden kiszáll a fejemből, és csak a kispárnám tud felidegesíteni, amikor rossz helyen van a fejem alatt...

Good night, Moonlight...