*Don Juan: changer pour que l'amour arrive...

már a 8. percnél úgy éreztem, hogy sírnom kell. megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom és inkább alszok, vagy olvasok. de valami miatt nem tettem. talán szeretem kínozni és szánt szándékkal megsiratni saját magamat. vagy csak egyszerűen érdekelt, hogy milyen a musical?
lassan elengedem. elengedem a színpadot, az álmaimat. az álmokat, amikért küzdöttem. lassan elengedem a kezüket, hadd menjenek, s találjanak valaki másra, aki talán megtudja őket tartani, megvalósítani. s új álomkezek után kutakodok. a régiek egyre távolodnak, de csak mert hagyom nekik. néha még vissza-vissza szaladnak, hogy kitépjenek egy kis darabot belőlem, s emlékeztessenek létezésükre. de általában messzire elkerülnek. néha én hívom őket, hogy emlékezzek a pillanatokra. *reflektorfény, izgalom, szórakoztatás, dráma, izgalom, vidámság* talán sohasem tudom őket igazán elengedni. sohasem felejtem el őket teljesen. azt, amiért valaha mindent meg tudtam volna tenni. de néha kezdem belátni, hogy talán nem nekem valóak ezek az álmok. ezért is engedem el őket, hadd menjenek...