Mindent köszönök, mindennek örültem. Bár akkor is el lettem volna, ha nem kapok semmit. Elég lett volna az a millióféle süti, amit tegnap megsütöttünk....:D
A rettegés már elég régen befészkelte magát az agyamba. Igen, az agyamba, és nem pedig a szívembe. Ez most nem érzelmi rettegés. Ez teljes mértékben "munkaügyi" félelem. Csak egy szó:
VIZSGA
El sem tudom képzelni, hogy mi lesz kedden, miután hazajöttünk uncsiméktól. El sem tudom képzelni...Félek az egésztől és nem akarom, hogy eljöjjön az a nap, amikor már nem halogathatom tovább: tételt kell írnom.
De addig is, megpróbálom majd élvezni a rokonok társaságát, és megragadok minden egyes pillanatot. Mert erről kell szólnia a karácsonynak. Nem a rettegésről.
0 comments:
Post a Comment