merengő

Visszaolvastam, hogy miket írtam ide, csak hogy megtudjam, hogy milyen is volt az évem. Mert én magamtól nem voltam képes visszaemlékezni. Le van zsibbasztva az agyam, hogy ne rettegjek annyira a vizsgától...
Az évemet a felejtés utáni vágy jellemezte. Hogy elfelejtsem azt, aki sosem volt az enyém, és sosem akart engem igazán, de mégis nyomokat hagyott bennem, amiket el kellett törölnöm. Ez volt egészen olyan június/július-ig, amikor is elkezdtem valami olyan után vágyakozni, ami a legeslegfelső polcon van, és még akkor sem érhetem el, ha gólyalábakat növesztek. Fél év van még, aztán egyre magasabbra fog kerülni, ahol pláne nem lehet elérni.
Aztán vágyakoztam és szenvedtem a pár éve összetört álmaim után/miatt.Olyan érzések törtek időnként, valaminek a hatására a felszínre, amiket minden nap megpróbálok elnyomni. Nem csak erre az évre  volt ez jellemző, hanem az ez előttire, és a most következőre is. Csak tompítani tudom az érzést.
Magány. A vágyakozás után ez volt a legtöbbször használt szavam idén. És az által, hogy magányosnak éreztem magam, még szomorúbb lett az amúgy is szomorú blog. Azt hiszem 2011-ben arra fogok törekedni, hogy minél vidámabb legyek.
Furcsa, hogy csak úgy tudtam felidézni az évemet, hogy átolvastam az írásaimat. Kicsit olyan, mintha ez a blog lenne az én saját merengőm. Ide berakom az érzéseimet, emlékeimet, és csak akkor tudok visszaemlékezni rájuk, ha elkezdem olvasni az általam leírt sorokat.