...

Esküszöm meguntam már ezt az állandó szomorúságot, és tanácstalanságot. Meguntam a gondolkozást, az érzékelést, unok én már mindent. Mosolyra, ölelésre vágyom. Szomjazom a boldogságra, a gondtalanságra. Nap  mint nap arra kelni, hogy még mindig tehetetlen és elveszett vagyok, nem épp a legjobb dolog. Elborítják az agyam az álomképek, mintha egy végtelenített felvételt néznék, és sehogy sem sikerül kikapcsolnom a vetítőt. Amikor egy pillanatra magam maradok, azonnal képek hada borít el, és nem tudok tőlük szabadulni.