Elképzelem.Én epres shaket iszok, te meg csokisat.Meg akarsz csókolni, s csak az tart vissza, hogy a shaketől lefagyott az egész szánk.Ez nem lenne valami romantikus első csók.Inkább csak finoman megérinted fagyos száddal az én jégcsaphoz hasonlító ajkaimat.Megállapítod, hogy eper ízű vagyok.Sétálunk.Egyszer csak megállsz, és összekulcsolt kezünk miatt kénytelen vagyok megállni én is. Hisz hozzád vagyok kötve. Odafordulok hozzád, várom a magyarázatot a hirtelen megtorpanásra.Közelebb lépsz.Bal kezeddel magad felé fordítod az arcomat, jobb kezeddel még mindig a bal kezemet fogod,mintha összeragadtak volna ujjaink.Bal kezeddel átfonod a derekamat.Már nincs lefagyva az ajkunk.Egybeolvadt és én nem akarom abbahagyni a csókot.Még szorosabban ölelsz, de nem bánom, hisz nem akarok elszakadni.Aztán vége.Levegő után kapkodok.Mosolyogsz.Körbenézel.Eddig észre sem vettem,
hogy hol vagyunk: ahol először találkoztunk...Nem bánom, hogy csöpög a képernyő...Végtelenül romantikus vagyok, ugye?
Kipp-kopp...romantika, szerelem, lábremegés: mikor kopogsz be az ajtómon?
2 comments:
nem akarok bunkó lenni.. de ha meghallanád a kopogást.. mitsem.. dörömbölést, már rég boldog lennél..
Mikor szeretnéd?Mikor kopogjon, és ki?:)
Post a Comment