kavarodásss

az asztal alatt még ott vannak a lufik, amiket azon az éjszakán elhoztunk. jó rég volt már, de még mindig nem pukkantak ki és még mindig van bennük levegő. kivéve abban a kis kékben, amelyiket megpróbáltunk leereszteni. nem tudom mit kezdjek velük. nincs szívem tűt nyomni beléjük, de mire megyek velük az asztal alatt? arra az éjszakára gondolok és nem az jut eszembe hogy "életem legjobb szilvesztere". hanem az, ahogy néztél és ahogy éreztem magam...nem akarlak többé bántani, de most valahogy különösen hiányzol...

"Most csókoljam meg a legjobb barátomat?" /Valentine's day/
a film ezen pontján B rám nézett...olyan mindent sejtető mosollyal. mire én: "menj a p*csába, ne nézz így rám!" és visszadőltem a székbe.

meglepődve észlelem, hogy 22:22-kor kezdtem el írni ezt a bejegyzést. kívánni kellett volna? tudod mit? elegem van már a kívánságokból...én többet nem kívánok soha semmit...

egyszer valaki azt mondta, hogy mikor ment haza egy buliból és meglátott egy hullócsillagot,azt kívánta, hogy bárcsak vele lehetnék. akkor még hülyeségnek tartotta...de aztán öt és fél hónapra a hullócsillag teljesítette a kívánságot, majd amilyen könnyen elkezdődött, olyan könnyen abba is maradt....rég volt már ez is...

túl sok a pontpontpont. túl sok minden kavarog a fejemben.túlságosan besokalltam már...

és most, miközben írok, hirtelen itt teremsz. talán mégis érdemes kívánni?
ja és mit hallgatok?
"nem én vagyok a lány ott benn a fejedben, nem én vagyok a tucat és az eszetlen..."