csak...csak...csak

csak azt csinálni amit szeretsz. csak játszani az életnek: játszani a halált, a fényt, az örömöt, a kegyetlenséget. áthágni a szabályokat, majd kivétellé válva megerősíteni azokat. csak szárnyalni közösen, mit sem törődve a szürke zajjal. csak szívni magadba a bágyadt fényt és átalakítani azt ópiummá, mi álmokat hoz. csak szeretni, csak játszani a szerelmet. csak táncolni, s meghalni egy mozdulatban. csak odaadni magad mindenkinek és elvenni mindenkitől valamit...

a fáradtság egyik pillanatról a másikra zuhan egy lányra. a lányra, aki képes lenne ennél is jobban kitárni a szívét, ha azt kívánnák. egy lányra, aki másra nem vágyik, csak hogy adjon...és nem vár érte cserébe semmit. mert ő úgy érzi, erre született: adni. tanácsot, boldogító perceket, érzelmeket.
ha azt mondanád nekem, hogy lehozod a Holdat, visszautasítanám. s te csak néznél, hogy ugyan miért? azért, hogy mindenki láthassa. nem lehetek önző, nem kívánhatom magamnak a Holdat, bármennyire is szeretném.
kavarodnak bennem a csalóka gondolatok. és tudod mit?
csak élni, adni, sétálni és hintázni akarok...