empty

azt az ürességet érzem. azt a kínzó, maró érzést, ami nem hagy nyugodni. a magány rágja belül a testem, a szívemet egy burokba zárta és arra kényszerítette, hogy csak vegetáljon. éppen hogy dobogjon.
az élet mindenhogy szívás. de a legnagyobb szívás ha egyedül vagy.
kínzom magam a zenével. segítem a magány felemésztő munkáját. lassan már nem marad belőlem semmi, csak egy test. kezdem elveszteni az abba vetett hitemet, hogy én szeretetre születtem. talán mégsem.
a szív csak dobog, nagyon gyengén.