tél. megállíthatatlan. itt van, kopog az ajtómon. és én nekirugaszkodok vállammal az ajtónak, és minden erőmmel nyomom, hogy ne törjön be. tél. megfagyaszt, lehangol, elaltat. harcolok, felveszem a legszebb mosolyom, aztán kilépek az ajtón, és elszáll minden lelkesedés. tél. megfagy az agyam és teret engedek az érzéseknek. olyan leszek, mint a Micimackóban Füles. mindig szomorú. tél. hideg járja át testem, lábam lefagy, arcomat kicsípte a hideg, s csak arra vágyok, hogy végre beérjek a jó melegre. tél. elképesztően rosszat tesz velem. megbénít, megrág, kiköp, aztán hagyja, hogy megfagyjak az út szélén koldulva egy cseppnyi boldogságért.
tél!
Monday, November 29
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 comments:
Post a Comment