boldog.happy.heureuse

az egyik percben fekete, aztán fehér. először mosoly, aztán könny. föld, majd ég. szeretet, aztán a heves, legkínzóbb gyűlölet.

a buszon mindenki átlépett a szellemen, mikor felszálltak. átléptek a szellemen és hely után kutattak. a szellem újságot olvasott. aztán egy másik szellemmel kezdett el beszélgetni. mindenki átment a szellemen, senki sem vette észre.
a tükörképemnek csak a sziluettjét láttam. arc sehol. ez lennék én, arc nélküli ember normális, rendezett érzések nélkül.
100szor, 1000szer leírom ugyanazokat a vegyes érzelmeket, gondolatokat. mindig minden borúsnak, sötétnek tűnik. jó dolgokról nem írok, mert mikor elkezdek írni, azok azon nyomban elhalványulnak, mint a ceruzás írás, mikor radírozni kezdem.
boldogboldogboldog...boldog lennék, ha értékelnétek amit adok. boldog lennék, ha tudnám, hogy tudok adni valamit. boldog lennék, ha szeretne az, akit akarok hogy szeressen. boldog vagyok, ha meg tudok nevettetni másokat. boldog vagyok, mert sokszor megpróbálok segíteni másoknak. boldog lennék ha más lenne a világ, ha mások lennének az emberek. boldog lennék ha eltűnne a rosszmájúság, az irigység. boldog vagyok, mert van pár ember, akiket joggal nevezhetek barátaimnak. boldog lennék, ha egyesek nem néznének levegőnek, ha több időt fordítanának rám. boldog lennék, ha megtalálnám végre önmagamat, ha biztosabb lennék a dolgaimban. boldog lennék, ha neki mernék vágni annak az útnak, ami hirtelen feltűnt előttem, de még nagyon homályosan van megvilágítva. boldog lennék, ha el merném hinni, amiket mások mondanak és boldog lennék, ha nem hinném el, amit mondanak...