mi mást tehetnék? mást nem tudok, mint beletörődni abba, hogy senki vagyok és az is leszek. hogy nem számítok és nem is fogok. levegő maradok, szürke kisegér.
egyszer valaki azt mondta, hogy
ha csak elmosolyodsz kisüt a nap olyan megjelenésed van olyan kisugárzásod hogy...
kíváncsi vagyok mennyire volt őszinte ez a mondat.de jól esett a hiúságomnak az biztos. szenvedhetek örökké, vágyódhatok dolgok után az idők végezetéig,szőhetek szebbnél szebb álomhálókat, de egyszer úgyis be kell majd ismernem: soha semmi nem fog összejönni.semmi.
nem jutok el soha New Yorkba, se Párizsba. nem leszek sikeres, soha nem teljesítem majd az álmaimat. soha nem találom meg majd önmagamat, se azt, akit igazán szeretni tudnék. magányra, szürkeségre, szomorúságra születtem. itt az ideje, hogy elfogadjam és túl lépjek ezen.
egy lila teniszütő alakú keverővel kevergetem az eperszörpöt a coca colás poharamban. nem éppen cosmopolitan, de nagyon finom...
Saturday, June 26
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 comments:
Post a Comment