a zöld füzetbe írtam...

szédültem amikor felálltam tollért és papírért.furcsa, olyan volt, mint mikor az alkohol jótékony hatásának köszönhetően elbódulok, s kavarog a fejem.
összekuporodva hallgattam, ahogy az eső esik, ahogy az égből lehulló vízcseppek verik az ereszt.az eső elmos mindent.megtisztít.lemossa az utca szennyét és a mocskos víz belefolyik az elhagyatott csatornarendszerbe. az eső lemoshatja egy gyilkosság nyomait.lemoshatja a vért a magára hagyott haldokló arcáról.az eső kiút a gyilkosnak,menekülő útvonalat nyújt.az égből lehulló cseppek vegyülhetnek a szemedből kiguruló sós könnycseppekkel és lemoshatják azokat.eltüntethetik a könnyeket, hogy azt hidd, ennyi volt, túl vagy rajta.az eső sok szempontból jótékony hatású, csakúgy mint az alkohol: felszabadít, felfrissít. de az eső utáni állapot, a sok sár már senkinek nem tetszik.
egyenesek a soraim.se nem optimista, se nem pesszimista.realista.megfontolt, mindennel tisztában lévő.álmodnék magamnak egy tökéletes, jól működő életet, de mindig elhessegetem a képeket a fejemből.nem tudok tökéletességet álmodni.ahhoz sok mindenkit meg kellene változtatnom.olyanná kellene formálnom magunkat, amilyenek valójában nem is vagyunk és soha nem is lehetünk.magamat mindig megpróbálom tűsarkúval,ragyogó mosollyal, Effy külsővel elképzelni.aztán rájövök, hogy nem ez vagyok.valójában semmi sem vagyok.
tele vagyok ellentmondásokkal.ki akarom törölni az összes emléket. a dossziét el akarom égetni, de egy elveszett,zavarodott pillanatomban egy titkos rejtekhelyre dugtam, amit szinte lehetetlen megtalálni. és még ha meg is találom, lehetetlen behatolni.
pezseg,pezseg a pezsgőtabletta a vízben. pezseg,pezseg a város. pezsegni akarok én is.nyüzsögni,zizegni.messze a várostól zajra vágyok. taxik dudálására, üvegtörésekre,a fiatalság zsivajára. fényekre.
hallom ahogy a toll siklik a füzetlapon.úgy érzem magamra maradtam.
egész életemben arra vágytam, hogy más legyek. arra vágytam, hogy szőke, vörös, fekete legyek. arra, hogy magas vékony lány legyek, aki után megfordulnak a férfiak.soha nem volt elég önbizalmam. soha nem tudtam magam elfogadni. talán soha nem is fogom. a 17-es küszöbén annyi önbizalmam sincs, hogy elhiggyem valóban el fog jönni a július 26.
szövetkezek az éjszakával. nem akarom, hogy szóljon másnak, valakinek, akárkinek. aludjatok nyugodtan, megsúgom, hogy mindenki egyedi. hisz nincs két egyforma ujjlenyomat a világon.
01.01. nem kívánok. azért se!

/2010.06.21. valamikor 00.30 és 01.01 között/