buborékvilág

páviánszex*ez egy fa*ki lop? hát az antilop!*leszakad a penész*borospince* "ez nem közönséges bohóchal! ez Némó!"*bumm, vizes minden a szobában*"úgy nézel, mint pincsikutya a kutyakosárban"*pohártörés*kérsz kekszet?
"-Netti én úgy becsüllek..."
azt hittem, hogy kitör belőlem minden,de sikerült elfojtanom magamban mindent és semleges mondatokat fűztem össze, hogy megnyugtassak másokat és magamat is: jól vagyok.a szúró érzés eltűnt a szememből, a gombóc oldódott a torkomban. erősnek akarok tűnni, erős akarok LENNI. igazából már követni sem tudom, hogy mi az, amit megjátszok és mi az ami a való.olyan sokat játszok, hogy már nem ismerem fel a valóságot, az igazi érzéseket. már magam sem tudom, hogy mikor van az a pillanat, amikor elmondhatom "ugyanazt érzem legbelül, amit a külvilágnak kimutatok".

milyen lehet? már elfelejtettem...egy kézfogás, egy csók, egy pillantás, egy ölelés. hogy dobban meg közben a szív? mit érez az ember? milyen milyen milyen?
úgy rémlik, hogy őrjítően égetően bonyolult érzés...

kifolyt a számon az eperlé, úgy néz ki, mint a vér...