szederhab

szeretem a málnát, a szedret. szeretem őket jó sok cukorral összetörni és utána bekanalazni a számba. az összetört málna és szeder mindig a nyarat juttatja eszembe. a 2-3 évvel ezelőtti nyarakat, amikor nagynénéméknél az út szélén lévő szederbokrokból szedtük hatalmas befőttes üvegekbe a szedret. akkor még mit sem tudtam a világról, csak élveztem a rokonok társaságát.

un,deux,trois...
je vois
la vie en rose

nem akarok sekélyes lenni.mindig mindenki azt mondta, hogy más vagyok. továbbra is szeretnék más lenni, nem hétköznapi. de már kezdek eltávolodni magamtól.
nem tetszik, hogy köntös van rajtam és hogy amikor egy szál pólóban ülök a gép előtt, azt veszem észre, hogy fázok, vacogok. nem tetszik, hogy fel kell vennem a köntöst, ahhoz hogy ne fagyjak meg. az jobban tetszett, amikor bugyiban és melltartóban is melegem volt. régen minden olyan más volt. kezdek rettegni a holnaptól. holnap még másabb lesz minden, mint ma volt